Az egyik legmeghatóbb kérést egy kamaszfiútól kaptuk. Nem a saját részére kívánt, hanem szüleinek. Azt írta, kerítést építene nekik, hogy ne szökjenek el a jószágok, és biztonságban érezhessék magukat – erre ugyanis eddig nem volt pénz.
Tomi édesanyja varrónő, bedolgozást vállal, hogy meg tudjanak élni, csak hát igen keveset fizetnek. Az édesapa sertésgondozó, de otthon mindenféle állattal foglalkoznak. Vannak malacaik, kecskéik, kiscsibéket keltetnek. Tamás szereti az állatokat, és mindenben besegít otthon. Ügyesen dolgozik fával, vassal. „Mindenhez hozzá tud fogni, apjával együtt elvégeznek mindent – mondja az édesanya, aki három fia mellett öt testvérét is segíti, amennyire erejéből telik. – Ők sokkal nehezebb helyzetben vannak mint mi…” – mondja magyarázatképp. „Szerencsére húst, tejet, tojást nem kell vennünk. Nem élünk nagy lábon, így azért megvagyunk.”
A szülők azt mesélik, igencsak meglepődtek, amikor megtudták, mit kért olvasóinktól Tomi, de remélik, akad, aki tud segíteni. A fiatal srác azt mondja, neki elég a legegyszerűbb alapanyag is, ő abból már összerakja azt a kerítést: „Kis segítséggel meg tudnám csinálni. Két-három sor zsalukő, felülre meg deszkák, lekenni festékkel… nem tudom, mennyibe kerülnének az anyagok, de talán a környéken meg lehetne venni.”
