Amikor azzal hívták fel a nevelőszülőnek jelentkezett házaspárt, hogy volna egy ötös testvérpár, akinek befogadó családot keresnek, az édesapa azt kérdezte: akkor min gondolkodunk? „De Sanyi, öt!” – nyomatékosította a felesége. „Jó, akkor veszek emeletes ágyakat!”
Az ágyak meglettek, és megérkeztek a Dani testvérek is. Itt azonban nem állt meg a gyarapodás: a testvérek édesanyja újabb gyerekeket hozott világra, mivel azonban a nevelési jogát megvonták, minden kistesó a nagyok mellé került. És mivel a házaspárnak már volt saját gyermeke is, egyik napról a másikra tízfős család lettek. „Tizen-egynéhány éve csak pelenkázunk” – sóhajt az asszony, aki férjével együtt sajátjaként szereti minden gyerekét. „Szülinap, névnap szinte minden hétre esik, olyankor pedig torta mindig van!”
Nehezen jönnek ki a havi pénzből, hiszen a gyerekek ellátására szánt pénzen kívül csupán tizenötezer forint a tiszteletdíjuk, dolgozni meg ekkora család mellett ma már nem tudnak. Az édesapa naponta süti a friss kenyeret.
Dani Nikoletta idén lesz nagykorú, de még nem tudják, maradhat-e náluk. A kislány enyhe értelmi fogyatékkal élő, tisztában van az állapotával. Rendkívüli lány, imádja a testvéreit, igazi gondoskodó, anyáskodó típus. Pesten még nem járt, az egyik testvérét viszont jutalomból elvitték a Parlamentbe, így azóta ő is oda vágyik – féltestvére kísérné el.
