Kevés a szex a házasságomban…

Vágy nélkül

Kedves Lilla! Nem sok érzés maradt a férjemben. Igaz, ami volt, az is kevés volt. Én még nagyon vágynék az intimitásra! Néha az ölébe ülök, de csak akkor teszi a derekamra a kezét, ha olyan kedve van – nagy ritkán. Olyankor örülhetek. Miért nem kellek már? Pedig fiatalos, szép pár, illetve család vagyunk. A férjemnek csak az a fontos, hogy a munka után meleg fészek fogadja, mindennel úgy elégedett, ahogy van. Sajnos nem beszédes típus, rendkívül szürkén éli az életét és munkamániás. Remek szakember amúgy, de ha már itt tartunk, én is az vagyok a saját szakmámban. Dicsérgetnem kéne talán, akkor lenne szex? Kirándulni se jön velem, a társaság mindig kérdezi: Pisti hol van? Hát otthon. Dolgozik vagy pihen. Ő a flegmatikus társ. Lassan megőrülök mellette. Régebben vissza bírtam még rázni őt kis időkre, de elfáradtam a hosszú várakozás alatt. Ám elhagyni mégsem tudom, és azt hiszem, ő sem engem. Ha félévente egymásba kapunk emiatt, az a válasza: el lehet menni, adjuk el a házat! Én meg most már azt válaszolom: akkor adjuk el, én megyek is! Én még ölelgetésre vágyom. Nem tudom, mi lenne a jó megoldás, segítsen! – Edit

Kedves Edit!

Egy kérdésem lenne: ez a flegmatikus társ világéletében flegmatikus volt? Mert ha igen, nem értem, miért csak most kezd el elégedetlenkedni? Hogyhogy csak most kezd el hiányozni a házasélet? Lehet, hogy eddig a gyerekekre fordította az energiáját? Persze tudom, változunk. A nők szexualitása pont ilyentájt, harmincas éveik közepén-végén kezd el virágba borulni, ezzel egyidejűleg a férfiaké sajnos már csökkenni kezd. Arra az óriási libidókülönbségre azonban, ami önök között van, ez nem elegendő magyarázat. Nincs a múltjukban valamilyen megszégyenítő jelenet, amikor a férje kudarcot szenvedett? A férfiak nagyon érzékenyek, ha a tudatuk alatt elraktározódik akár csak egyetlen fájó mozzanat is, félő, hogy ez visszatartja őket a későbbi kezdeményezéstől. De azt is el tudom képzelni, hogy az ön forró vérmérséklete, nyilvánvalóan erős szexualitása visszariasztja a férjét. Én biztosan megpróbálnám másképp, nem ilyen direkt módon, ölbe üléssel becserkészni őt. Talán mégis el kellene utazniuk valahova kettesben – egy fürdővárosba vagy biciklitúrára, amire rá tudja venni –, és ott szépen, apránként kisimogatni belőle, mi a probléma. Ha képtelen beszélni róla, még mindig ott van lehetőségként a szakember (szexuálpszichológus). Nem szégyen az, erről próbálja a párját meggyőzni! Mivel nem szeretnének megválni egymástól, két választása van. Vagy visszafojtja magában a vágyat – de figyelmeztetem, a ridegség, az érintés hiánya hosszú távon megbetegítheti! –, vagy mégis megkísérli a szakítást. A harmadik alternatíva, hogy kívülről próbálja beszerezni azt az intimitást, amire áhítozik. Sok nő választja ezt a félszívű megoldást, de sajnos ritkán lesznek maradéktalanul boldogok. A választás az öné, de mindenképpen döntsön. Ne szenvedjen tovább! Meghittségre, érintésre mindenkinek szüksége van!

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Pedofil az apósom? Nézd meg, ki szól belőled! Botrányos férfiak a konyhában Kepes András-interjú Tippek konyhakerthez: Vetés szabadföldbe Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!