„Nagyon jó lett volna, ha annak idején, a felvételi előtt egy egyetemista mesél nekem arról, hogy mi is vár rám a középiskola után. Tizenhat évesen például én is azt gondoltam, hogy remekül mutat majd az önéletrajzomban, ha a Corvinusra jelentkezem. Azonban arról, hogy mi az a gazdálkodás és menedzsment szak, vagy mit is tanítanak ott, sejtelmem sem volt. Azt sem tudtam, hogy ha jó vagyok matematikából, az elég-e, illetve fogalmam sem volt arról, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembenéznem, ha a kezemben lesz a diploma” – emlékszik vissza Barta Nikolett, az Effemine – Egyesület a Fiatal Nőkért diákszervezet elnöke, aki diáktársaival összefogva különleges programot hívott életre.
Mint mondja, a Generációs Kötelék névre keresztelt kezdeményezés ötlete 2012 nyarán merült fel először egy pályázat kapcsán, és idén májusban meg is valósul. Célja, hogy segítse a középiskolás és a felsőoktatásban tanuló diáklányok közötti kapcsolatépítést és azt, hogy a fentiekhez hasonló, életszerű kérdések ne maradjanak megválaszolatlanul a felvételi jelentkezés előtt.
Egy olyan oktatási rendszerben, ahol a változás örök, ott a középiskolás évektől gyakorolt tudatosság az egyetlen, ami segíthet felülkerekedni a nehézségeken. A középfokú oktatás évei alatt ugyanis mindenre van idő, csak épp a karrierépítésre és pályaorientációra nincs: a szervezet ezt a hiányt igyekszik pótolni.
Ambiciózus, de nem feminista
A fentieket olvasva talán rögvest karrierista és pedáns egyetemistákat képzelünk el, akik a lehető legkifogástalanabb öltözéküket magukra öltve járnak középiskoláról középiskolára, hogy a fiatal lányokat még időben a megfelelő pályára állítsák. „Az embereknek a feminizmusról alapvetően negatív képük van, ezért ettől próbálunk elhatárolódni – mondja az egyesület elnöke. – A programunkat a karriermenedzsmentre hegyeztük ki. Előadásokat, készségfejlesztő tréningeket szervezünk a fiatalabbak számára.” Mint mondja, olyan kapcsolatrendszer kiépülését igyekeznek támogatni, ami az információáramlást segíti elő, hogy a középiskolások bizalommal fordulhassanak a felsőoktatásban tanuló idősebb diáklányokhoz. A cél, hogy merjenek kérdéseket feltenni, és biztos döntést tudjanak hozni, amikor a jelentkezési lapokat kitöltik. „Mi, az Effemine tagjai az elmúlt években folyamatosan csak tanultunk az idősebb, sikeres nőktől, és úgy gondoltuk, hogy ezt a sok tapasztalatot és tudást továbbadhatnánk a fiatalabbaknak is, eljutva akár olyan hátrányos helyzetű középiskolákba, ahova nem ér el a releváns és friss információ az oktatásról, a karrierlehetőségekről” – magyarázza Nikolett.
Ugrás a mély vízbe
| Egy csapat Az Effemine az egyetlen olyan női diákszervezet, mely egyetemista, illetve friss diplomás nők pályáját hivatott támogatni. 2009-es megalakulásuk óta céljuk, hogy a hozzájuk csatlakozó diáklányok még a „nagybetűs” előtt megtanulják, hogyan kell motivációs levelet, önéletrajzot, pályázatot írni, illetve erősíteni magukban a vezetői képességeket. Munkájuk során együtt és egymásért dolgoznak azért, hogy már az egyetemi évek alatt tisztában legyenek jövőbeli karrierlehetőségeikkel, később pedig magabiztos pályakezdők, majd kiegyensúlyozott dolgozó nők legyenek, miközben egy többgenerációs kapcsolat- és tudásbázist hoznak létre. 2010-ben a Maxima magazin az Év női klubjának választotta őket. |
Az Effemine munkája jócskán túlmutat az egyetemek által zsinórban szervezett nyílt napokon és a karrierirodák PR-szagú tájékoztató anyagain, amelyek a legtöbb esetben a továbbtanulni vágyók egyetlen információforrását jelentik. Mint azt Barta Nikolett elmondta, sokszor a gólyatábor az első, ahol hús-vér diáktársakkal találkoznak a fiatalok, de akkor már rég késő szembesülni a tényekkel. Ez pedig óriási probléma, ugyanis amikor a 17-18 éves diákok a középiskola fészekmelegében hoznak ilyen-olyan döntést, jobbára fogalmuk sincsen, hogy az általuk kinézett szakokat eszik-e vagy isszák, és egyáltalán nincs elképzelésük arról, hogy mennyi tanulással, elfoglaltsággal jár majd a képzés. Arról sem beszél senki, hogy mindezt hogyan lehet összeegyeztetni a hagyományos női szerepekkel.
A szervezet tagjai – akik maguk is különböző intézményekbe és szakokra járnak – igyekeznek tehát minden kérdést megválaszolni a középiskolák 10. osztályos diáklányait felkeresve. A helyszíneken hasznos tréningeket tartanak, illetve sikeres, céltudatos női előadóikkal igyekeznek inspirálni a feltörekvő lányokat. Ahogy Nikolett is mondja, ha ezekkel az előadásokkal akár csak egy-egy lányban is sikerül felébreszteni a hitet, hogy az illető igenis lehet a saját szerencséjének kovácsa, már megérte belevágni a projektbe.
| Miért pont nők a nőkért? – Hoppál Bori, testtudatoktató
„Az, hogy az idősebb nők tanítják az ifjabbakat, átadják tapasztalataikat, ősidők óta létező jelenség, minden kultúrában megtaláljuk. Ez egy belénk kódolt igény, mert szeretünk együtt lenni, sokféle megvilágításban látni egy-egy jelenséget. Egy női körben megtapasztalhatjuk a sokféleséget: nem kell minden utat végigjárnom, hiszen mások meséit, történeteit élhetem át sajátomként. A nőkben a kezdetektől nagyobb az együttműködésre való vágy, a férfiakat inkább az egyéni teljesítmények mozgatják. Az individualista társadalomban ráadásul egyedül maradunk, de az nagyon fontos, hogy az életünk nagyobb fordulópontjain legyenek támogatóink, akiktől értékeket tanulunk. Ezek a lányok ráéreztek valami nagyon fontosra, hogy nekünk, nőknek sok-sok megosztanivalónk van egymással, ami túlmutat egy hétköznapi beszélgetésen, és inkább kapcsolatteremtést, kapcsolatépítést szolgál. Kezdeményezésük két fontos üzenetet is hordoz: Egyrészt ne arra várjunk, hogy majd valahol felbukkan egy csoport, akikhez lehet tartozni, hanem teremtsük meg mi magunk! Másrészt felismerték, hogy nem kell idősnek, elég csak idősebbnek lenni ahhoz, hogy továbbadják tudásukat, segítsék az utánuk jövőket.” |
