A 98 éves Dobrij Dobrev évtizedek óta Szófia utcáin kéreget, az adományokért köszönetképpen pedig az adakozó lábai elé borul vagy kezet csókol neki. A szelíd, szakállas aggastyán azonban mégsem „igazi” koldus. Abban az értelemben véve legalábbis semmiképp, hogy nem saját magának gyűjti a pénzt. A járókelők által adományozott összegeket ugyanis az utolsó fillérig árvaházaknak, kolostoroknak, templomoknak adja, hogy a legszegényebbek megsegítésére fordíthassák.
 |
| Dobrij Dobrev |
A második világháborúban csaknem teljesen elveszítette a hallását, a hitét azonban sohasem. A bolgár fővárostól 25 kilométerre, egy kis falu templomának melléképületében él, teljesen puritán körülmények között. Havi 80 eurónyi nyugdíjat kap, a modern civilizáció eszközeit egyáltalán nem használja, a ruháit és a cipőit pedig maga készíti. Minden nap bemegy Szófiába adományokat gyűjteni, az utat gyakran gyalogszerrel teszi meg.
