
Pedig milyen szabályosan indult minden! Ingrid Bergman fiatal, kezdő színésznőként beleszeretett a nála pár évvel idősebb, szép jövő előtt álló ifjú orvosba, Petter Lindströmbe. Nem töprengett azon, hogy a házasság és a gyerekvállalás visszaveti-e a karrierjét, ő ennél sokkal egészségesebb lélek volt. 1937-ben, alig huszonegy évesen oltár elé állt, majd megszülte kislányát, Piát. Mindez még hazájában, Svédországban történt. Ám nem sokkal később magára hagyta kis családját pár hónapra, amikor Hollywoodba hívták, hogy leforgassa az Intermezzo című film amerikai változatát – Leslie Howarddal. Túl magas, túl sűrű a szemöldöke, túl kuszák a fogai, a neve meg kimondhatatlan… Erre jutottak a filmipar sztárfaragói, miután szemügyre vették a jövevényt. Azonnal munkához is láttak volna, ám ez a hamvas és pirulásra is képes svéd teremtés azt mondta: nem. Vagy így kellek, vagy sehogy. A meghökkent szakemberek akkor arra jutottak, legyen. Ingrid Bergman lesz a természetes sztár. És az lett.
Intermezzo: Robert Capa

Hamarosan egész családjával Amerikába költözött, pontosabban menekült a háború elől. Otthont teremtettek, megpróbáltak normális életet élni az abnormális filmvilág közepén. Bergman férje gyakorlatias ember volt, mindenben segítette neje karrierjét. Talán túlságosan is. Intézte a szerződéseket, vigyázott a pénzre, és óvta otthonuk nyugalmát. Mellette egy rendkívül sikeres orvosi praxist épített ki. Ráadásul odaadó apa volt. Ingrid Bergman mégsem volt túl boldog tökéletes férje mellett, bár ezt sokáig még magának sem vallotta be. Aztán eljátszotta a Casablanca női főszerepét, amivel a filmtörténelem legfényesebb lapjaira is felkerült. Meg Mariát az Akiért a harang szól című Hemingway-adaptációban. Ő lett az egyik legnagyobb sztár, de belső tartása és tisztasága mégis inkább a művészek közé sorolta. Közvetlenül a háború után Párizsba ment turnézni, hogy katonáknak játsszék, ezt korábban is megtette, készségesen. Ám ezen az úton a világhírű fotográfus, Robert Capa és ő egymásba szerettek… Capa teljesen más volt, mint doktor Lindström. Szabad, szenvedélyes ember, tele formabontással, nagyvonalúsággal. Ingrid Bergmanban nagyon mélyen élt a meggyőződés, hogy a szerelem óhatatlanul házassággal végződik, erre próbálta rávenni Capát, aki bár szerette a gyönyörű szőke nőt, de a szabadságát még nála is jobban. Hol itt, hol ott találkoztak, leveleztek.
„Ne menj el – írta neki már hároméves kapcsolatuk vége felé Capa, amikor érezte, hogy Ingrid Bergmant a karrierje egyre messzebb löki tőle. – Kevés becses dolog van az életben – nem maga az élet, hanem a vidámság. Ezt szerettem, ezt szeretem benned, a vidámságodat, amiből olyan kevés jut egy férfi életében.”
Ám a színésznő, igaz, keservesen, de 1948-ban elengedte Capa kezét. Akkor már élete legnagyobb szerepálmának, a Szent Johannának a megfilmesítésén dolgozott, az Elfújta a szél rendezőjével, Victor Fleminggel. És bár a rendező rutinos hollywoodi róka volt, ráadásul kétszer annyi idős, mint Ingrid, mégsem tudott ellenállni a színésznőnek, és beleszeretett. Ingrid Bergman mindig a tisztaságával, az őszinteségével hatott a férfiakra, és nem mellékesen különleges szépségével.
Az olasz kapcsolat

A kívülről tökéletes, belülről már repedező házasságba toppant be Roberto Rossellini, a Róma nyílt város rendezője. Megint csak egészen más karakter, mint Ingrid férje. Szenvedélyes? Az nem kifejezés! Kiszámíthatatlan? Igen! Meg féltékeny, elbűvölő, hirtelen haragú, hősszerelmes, gyöngéd, durcás és így tovább. Ráadásul nagy művész, akinek a filmjeibe is bele lehetett szeretni. Amikor a svéd színésznő 1949-ben elhagyta Amerikát, hogy filmet forgasson a rendezővel, még nem tudta, hogy hét évig a lábát sem teszi majd be második hazájába. Mert azzal, hogy elhagyta férjét és kislányát, olyan hatalmas felháborodást keltett, ami elsöpörte addigi hitelét, sikereit. Dr. Lindströmöt váratlanul érte a csapás, hiszen nemrég azért építették át a házukat, hogy abban legyen még egy gyerekszoba. És tessék: a felesége elhagyja őt és kislányukat egy olyan férfi kedvéért, akit befogadtak a házukba. Nem csoda, hogy a férfi nem könnyítette meg a válást, és a gyerekláthatás ügyében sem volt túl nagyvonalú. Kislányuk, Pia pedig teljes szívével az édesapja mellé állt, aki azért esett el professzori kinevezésétől, mert minden újság az ő válásán csámcsogott.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:![]()
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |