Magyarország Törökország mellett a legalacsonyabb kisgyermekes foglalkoztatási rátával bír az OECD-ben. A gyesen, gyeden lévő nőknek mindössze 49 százaléka nyilatkozott úgy, hogy van munkahelye, ahova visszamehet dolgozni. Tehetünk-e bármit mi magunk, hogy javuljon ez a kép?
Szokoli Bernadett és Malinkó Hajnalka. Egy egy- és egy kétgyermekes anyuka. Berni féléves kálvária, többtucatnyi pályázat után talált most állást, Hajni a megszokott régi helyén dolgozik ma is. Újra. Két aktív kismama. Egyiküknek jók a tapasztalatai, a másikuk viszont keresztülment azokon a nehézségeken, amikkel ma a kismamák döntő többsége szembesül a munkaerőpiacon.
Bernadett, egy kisfiú anyukája
„Egy telemarketinggel foglalkozó vállalatnál dolgoztam ügyfélkapcsolatosként. Jó csapat volt, keményen, de nagyon összeszokottan dolgoztunk évekig. Férjhez mentem, majd 30 évesen kiderült: jön a baba. Az elején nagyon sokat tipródtam, vajon hogyan adom ezt majd elő a két főnökömnek, akik egyike sem állapodott még meg, de amúgy is én voltam a csapatban az első, aki gyerekvállalásra adta a fejét – meséli saját történetét Berni. – A félsz kezdetben alaptalannak tűnt. Mindenki nagyon örült. Végigdolgoztam a kilenc hónapot. Szépen elbúcsúztattak, hogy várnak vissza, kaptam ajándékot. Aztán nemigen hívtak semmilyen céges buliba. Összesen kettőről szóltak nekem is, a másodikon, ami egy karácsonyi parti volt, már éreztem, hogy nem tartanak közéjük tartozónak. Nem beszélgettek velem, éreztem, hogy baj van” – emlékszik Bernadett, aki a következő nyáron jelezte: jönne vissza dolgozni egy-két hónap múlva. „A fiam kétéves lett, szerencsére kaptunk a bölcsiben helyet, lassan készen álltam, hogy újra belevessem magam a munkába. Mondták, majd szeptemberben visszaszólnak, meglátják, mit tudnak ajánlani. Decemberig nem hívott senki, én telefonáltam. Azt mondták, sajnálják, de a munkaköröm megszűnt, nem tartanak rám igényt – folytatja Berni, aki azután gőzerővel kezdett munkát keresni. – Több mint húsz helyre küldtem el az önéletrajzom, ezek már nagyon megszűrt, kifejezetten olyan helyek voltak, ahol hangsúlyozták, hogy a gyerek nem akadály. Összesen mégis három helyről jeleztek egyáltalán vissza, míg végül az utolsó állás összejött. Most írjuk alá a szerződést. Az egészben csak az a furcsa, hogy az én szakterületem, PR/marketing, kimondottan olyan, amit simán lehet bárhonnan végezni” – teszi még hozzá a fiatalasszony, aki azt azért elismeri: ő is követett el hibát. Mégpedig azzal, hogy nem tartotta folyamatosan a kapcsolatot a bentiekkel, s engedte, hogy kirekesztődjön a megszokott közösségből.
Hajnalka, kétgyermekes anyuka
Hajni viszont ezt nem tette. Sőt. Ő állandó kapcsolatban volt a kollégákkal, mindkét gyerekvárás és a velük otthon töltött idő alatt is.
„Tizenegy éve dolgozom a Budai Egészségközpontban. Kezdetben reggel 8-tól este 8-ig recepciósként, majd az első fiam után asszisztensként, a gyerekkel már sokkal elfogadhatóbb időbeosztásban, a második után pedig HR-vezetőként folytattam a munkát. Persze közben megszereztem az ehhez szükséges diplomát – meséli saját, szinte mintával felérő történetét Hajni, aki a gyerekekkel csak előrébb jutott a ranglétrán. – Már a várandósság alatt is minden támogatást megkaptam, ingyen járt minden vizsgálat, majd a gyerekekkel is igyekeztek úgy igazítani a munkaidőm, hogy az ne okozzon egyikünknek sem fennakadást. De közben is minden céges rendezvényen, karácsonyon ott voltam, részese maradtam a közösségnek, és éreztem, hogy várnak vissza” – mondja a kétgyermekes anyuka, aki ma saját példája nyomán egy működő gyakorlattá fejlesztette azt, hogyan legyen egy munkahely gyerekbarát, vagyis jobban mondva anyukabarát. Itt ma már baba-mama program működik, ezen belül pedig mindenféle támogatásokat kapnak a szülők. Apukák és anyukák egyaránt.
A jó minta is „ragadós” – ma már 22 gyerekes munkahelye az egészségközpont
Az ő példája óta már 22 gyerek született a munkahely teljes támogatásával. De nemcsak a munkáltatók szemléletén múlik a siker. A gyedről, gyesről visszatérők hajlamosak ugyanis másoktól várni a megoldást. Mindkét oldalról kell az aktivitás: a jó szándék és a nyitottság a tanulásra, fejlődésre. Kezdetben, főleg ha valaki hosszabb idő után tér vissza, szükséges a mentorálás, vagyis a külső segítség ahhoz, hogy felkészüljön a kismama a visszatérésre. Az egészségközpontban volt olyan doktornő, aki három gyereke után, amikor már tinikorba léptek és nem volt már szükség a folyamatos „tyúkanyóskodásra”, visszajött főállású orvosként. Az azt megelőző években viszont hetente azért néhány napot rendelt, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból, naprakész legyen, és a betegekkel se szakítsa meg a kapcsolatot. Tökéletesen sikerült a visszaállás.
Kismamák és munkaadók közösen hozhatják a megoldást
Keveházi Katalin, a JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány vezetője évek óta dolgozik a kismamákat érő munkahelyi megkülönböztetés ellen. Az első Hazai Anyabarát Tanácsadó és Munkaközvetítő Műhelyük tréningjein, képzésein évente 500-1000 nő fordul meg, adatbázisukban mintegy 2800 aktív álláskereső szerepel. Most, a TÁMOP 2.4.2. program keretében segítik mind több befogadó munkahely létrejöttét. Ők naponta látják, tapasztalják a nőket érő diszkriminációt, amiben ma európai szinten Törökországgal állunk a legrosszabb helyen. Pedig felkészítéssel a nők 70 százaléka sikeres a munkaerőpiacon.
„Látható, hogy rettenetesen sok a negatív sztereotípia a munkáltatók fejében, miközben az anyukák sincsenek tisztában azzal, hogy rugalmasan és aktívan kell részt venni a felkészülésben. Van olyan anyuka nálunk, aki 17 év után tért vissza, sikerült elhelyezkednie és visszailleszkednie a munka világába – mondja a vezető, aki szerint a munkaadóknak is érdemes másként gondolkodni. – Szemben az előítéletekkel az igazság az, hogy egy anyuka a legjobb munkavállaló. Hosszú távon lehet rá számítani, maximálisan lojális, megbízható és sokkal jobb teherbírású, mint bárki más. Munkájában maximalista, hiszen folyamatos benne a bizonyítási vágy: hogy meghálálja és igazolja a belé vetett bizalmat” – állítja Keveházi Katalin.
A tipikus előítéletek velünk szemben:
| Vezetőnők | Nincsenek meg bennük az irányításhoz, vezetéshez szükséges képességek, készségek (túl sok érzelem, objektivitás és tekintély hiánya). A nők a „gyengébbik” nem: fizikailag kevésbé teherbíróak, érzelmileg involválódnak. |
| Egyedülálló fiatal nők | Érzelmileg labilisak, ami meglátszik a munkavégzésükön. |
| Gyermektelen párkapcsolatban élő nők |
Hosszú távon nem lehet rájuk építeni, mert el fognak menni szülni.
|
| Kisgyermekes anyák | Nem megbízhatóak, mert a kisgyerek gyakran megbetegszik, ilyenkor a nők szabadságot vesznek ki. A munkatársaknak alkalmazkodni kell az óvodai, iskolai szünethez és nyitva tartáshoz. |
| Családos nők | Számukra a család legyen az első, csak utána következik a munka. |
| Gyermeküket egyedül nevelő anyák | Labilisak, nem megbízható munkaerők, nincs segítségük a magánéletben. |
| Szép nők | Nem a teljesítményüknek köszönhetik az előmenetelüket. |
A leggyakoribb hibák, amiket a visszatérők elkövetnek:
- Figyelmen kívül hagyják a munkáltató szempontjait.
- Nem reális az önértékelésük, nem tudják, mit jelent, hogy az otthon töltött időszak alatt megkopik a szaktudásuk, a kapcsolatrendszerük.
- Sérül az önbizalmuk.
- Nincs alapos tervük a visszatérésre.
- Nem tudják, hogyan osszák meg a feladatokat otthon.
- Nem kommunikálnak nyíltan, félnek a munkáltató reakcióitól.
- Nem szeretnék a korábbi munkaterhelést vállalni, de a részmunkaidős megállapodás eléréséhez nem rendelkeznek megfelelő tárgyalási technikával.
- Nincsenek tisztában a munkáltatónál vagy a munkaerőpiacon végbement változásokkal.
| A Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség 2013-ban is kiosztja majd a “Legjobb Női Munkahely” díjat. A kezdeményezés célja, hogy az esélyegyenlőség fontossága mellett rámutasson a nők foglalkoztatásának gazdasági szükségszerűségére. |
