Szinetár Dóra a Nyilas jegyének szülötte, aki fogékony a nem e világi történésekre, ugyanakkor horoszkópjában a Bak jegye kiemelt, ezért egyfajta kettősség is jellemzi: miközben érdeklik a logikusan nem magyarázható események, mégis két lábbal, szilárdan áll a földön, a materializmus talaján.
– Az apukámtól azt tanultam, hogy ne gondolkodjak végletesen semmiről. Hiszek azokban a dolgokban, amelyekre nem adható kézzelfogható magyarázat. Ám ugyanakkor meg is kérdőjelezem ezeket, hiszen racionális ember vagyok. De ez nem akadály számomra, hogy higgyek abban, a világunk nem annyi, mint amennyit látunk belőle. És ezzel szoros kapcsolatban áll a vallás, az angyalok, a jóisten. Úgy szoktam jellemezni magam, hogy nagyon mélyen hívő, de vallástalan ember vagyok.
– Volt már olyan élményben részed, amelyre nincs logikus magyarázat?
– Igen, például az Angyalok városa című amerikai filmben van egy dal, ami nagyon megérintett, és amikor meghallottam, furcsa érzések kerítettek hatalmukba: valahonnan ismerősnek tűnt a dallam. El akartam énekelni magyarul, de nem szerettem volna az eredeti szöveg nyers fordítását, ezért megkértem Sztevanovity Dusánt, hogy írja át a szöveget. Végül olyat írt, ami az én történetem és a kislányomé, és amiről nyugodtan mondhatjuk, hogy igazán misztikus sztori. Amikor Zolival Zorkát terveztük, kétszer elvetéltem. A második vetélés már eléggé megviselt, de nem jelentette a világ végét, hiszen nekem már született egy gyermekem. És azzal is tisztában voltam, hogy még nem járt el felettem az idő, így azt gondoltam, hogy még bármikor szülhetek. Meg vagyok győződve róla, hogy mindkét esetben Zorkát vártuk, de valahogy még nem érezte elég „fogadóképesnek” az életemet ahhoz, hogy a világra jöjjön. Tudtam, hogy változtatnom kéne valamin, de nem jöttem rá, mi lehet az.
– És végül mi segített rájönni a megoldásra?
– Egy nagyon kedves barátom, aki hisz az ezotériában, azt tanácsolta, menjek be abba a szobába, amit a születendő gyermekünknek szánunk, gyújtsak meg egy szál gyertyát, és kérjem meg az angyalomat, hogy „küldje el őt nekünk”. Nekem ez elsőre nagyon bizarrul hangzott, nem volt szokásom sem üres szobákban beszélgetni angyalokkal, sem földöntúli erőktől várni az életem megoldásait, de aztán eljött egy pont, amikor már nem volt jobb ötletem, úgyhogy kerestem egy gyertyát, és bementem. Nem mondhatom, hogy csoda történt, tulajdonképpen nem láttam vagy nem hallottam semmi racionális, kézzelfoghatót, mégis, ahogy ott ültem, és megpróbáltam hangosan megfogalmazni, hogy mit is szeretnék, és főleg hogy miért szeretném olyan nagyon, megértettem, hogy a barátom mire gondolt, amikor beküldött oda. Saját magam adtam választ a kérdéseimre, és végre valódi okot tudtam adni, hogy miért szeretném olyan nagyon ezt a kisbabát. Hogy saját magamban oldottam-e meg valamit, vagy valóban az angyalom segített, nem tudhatom, de a kislányunk rövid időn belül megfogant, és egészségesen világra jött.
– Az ezotéria úgy tartja, hogy a gyermekek hét éves korukig átlátnak, vagyis tisztán látják a másik dimenziót. A te gyerekeid is beszámoltak ilyesmiről?
– Marci fiamnak volt egy furcsa időszaka úgy kétéves korában, amikor elkezdett beszélni. Folyton arról mesélt, hogy ő egy nagy bácsi valahol, ahol meleg van, és piramisok vannak, ül egy magas széken, és sok-sok ember áll nála „lejjebb”. Sem Egyiptomban nem jártunk együtt, és nem is meséltem neki ilyesmit, még csak rajzfilmet sem látott addig. Furcsa volt. Hajlamos lettem elhinni, hogy valamikor, egy ezt megelőző életében talán fáraó lehetett Egyiptomban. Ezzel együtt sem kezdtem el arabul taníttatni, és nem is kerekedtünk fel, hogy beazonosítsuk, ki is lehetett ő valójában, de azért érdekes volt.
– Az ezotériának melyik ágában hiszel?
– Elsősorban az asztrológiában. Tudom, hogy a születési horoszkópból egészen pontos jellemrajz és a jövőre vonatkozóan előrejelzés adható. De én nem szeretném megtudni, hogy mi vár rám, mert ez befolyásolhatja az életemet. Például ha valaki azt mondja nekem, hogy életem legnehezebb két éve következik, ezt nem szeretném hallani, mert megrémülnék tőle. Inkább utólag csodálkozzak rá arra, hogy mi mindenen kellett keresztülmennem.
– Ezzel nem értek egyet, mert szerintem ha ismerjük, mi előtt állunk, akkor ezt nagyban befolyásolhatjuk. Például ha valaki tudja, hogy elveszíti az állását, talán már olyankor kezd el új állást keresni, amikor még semmi nem utal arra, hogy munkanélküli lesz.
– Igen, ez igaz. De azért ez fordítva is elsülhet. Mert ha valaki azt mondja nekem nyolc évvel ezelőtt, amikor Zorka születésére vártunk és vágytunk, hogy ez a kapcsolat hét év múlva véget ér, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy talán nem is kellene akarnom a gyermek megszületését. Ráadásul nem tudom kiszűrni, hogy az asztrológus elemzéséből melyik az a három mondat, ami igazán hasznos lesz, és melyik az a tizenöt, ami úgy változtatja meg az életemet, ahogy nem szeretném. Túlságosan gyakorlatias vagyok ahhoz, hogy egy ilyen dolog ne befolyásoljon pozitív, illetve negatív irányba. Ezért inkább nem szeretném ismerni a jövőm. Ugyanígy vagyok azzal, amikor megkérdezik, ha elölről kezdhetném, mit tennék másként. Semmit. Minden, a csalódásokkal, a nehézségekkel együtt úgy jó, ahogy van, illetve ahogy történt.
A cikket teljes terjedelmében a Nők Lapja Ezotéria legfrissebb számában olvashatod.
Bővebben a tartalomból
• Asztrobeszélgetés Tatár Csillával
• Az igazi kaméliás hölgy
• A 49. év sorsfeladatai
• Interjú Pataki Ágival
• Interjú Szinetár Dórával
• Tarot – A császár
• Kik voltak az amazonok?
• Átértékelt öregség
