Babrányi Vilmos az egyik legnagyobb dinoszaurusz-szakértő az országban. Még csak nyolcéves, de mindent tud az őslényekről. Sőt hibátlanul rajzolja is őket!
A kisfiú hetedmagával nevelőszülőnél él, és sajnos nem ez az első hely, ahova költöznie kellett. Rövidke gyermekkora nem volt könnyű, de úgy tűnik, mostani otthonában végre nyugodt családi légkörre talált.
„Temperamentumos, nagyon értelmes gyerek, őszinte szeretettel” – mondja róla nevelőmamája.
Vilit nem mindenki tudja ilyen jól kezelni, hiszen meglehetősen eleven, de aki ért a nyelvén, azzal hamar összebarátkozik. Minden vágya az volt, hogy eljusson egy „dinókiállításra”.
A Nők Lapja Café 33 kívánság akciója azt tűzte ki célul, hogy jó élményekkel erősítse a Vilihez hasonló kisgyerekeket. Felhívásunkra Korom Ildikó olvasónk jelentkezett (épp hasonló korú a kisfia): „Bálinttal nagy öröm lenne számunkra, ha teljesíthetnénk Vilmos kívánságát. Bálint is rajong a dinókért, és már alig várja, hogy találkozzanak, és megbeszéljenek minden fontos kérdést! A Természettudományi Múzeumba látogatnánk el, megnéznénk a dinókertet és a róluk szóló kiállítást is. Már azt is eltervezte, hogy közös kalandunk emlékére Vilmosnak ajándékozná pár dinóját.”
Meg is valósult a közös program. Talán Vilike is olvashatta a felajánlás szövegét, mert – mint Ildikó meséli – szíve szerint mindent hazavitt volna a múzeumból, vagy épp Bálint játékai közül. Ez persze érthető egy olyan kisgyereknél, akit eddig nem halmozott el túl sok mindennel az élet. A srácok végül két és fél órát töltöttek a múzeumban, ahol az ottani munkatársaknak köszönhetően sok olyan helyre is bejutottak, ahova hétköznapi látogatók nem, csupán az efféle „szakmabeliek”. Voltak a raktárban, kutatóhelyiségekben, sőt laboratóriumi munkát is végezhettek, és kőzeteket, csontokat szortíroztak.
 |
| További fotókért kattints a képre! |
Vilmos bármit hallott, rávágta: „tudom, tudom”. Azért talán sikerült újat mondani neki… Mindenesetre elalvás előtt (miután a – természetesen dinós – filmen túl voltak) azt mondta Ildikónak: „Tudod, miről fogok álmodni? A múzeumról! Arról, ahogy válogattuk a csontokat…”
