Tolnay Klári szerelmei

„Meguntam az életemet, fölmegyek Budapestre…” A Vígszínház színpadán álló karcsú lány rázendít a nótára, a hatalmas tekintélyű Jób Dániel direktor úr meg nem tudja, hová tegye ezt a fura teremtést. Szép, azt meg kell hagyni, sőt gyönyörű. Kellőképpen eltökélt is, hogy ő színésznő lesz, viszont a kiejtése annyira palócos, hogy az színpadon használhatatlan. És amikor megkérdezték tőle, mihez ért, tánc és egyéb színpadi ismeretek helyett gyors- és gépírásról motyogott valamit. Úrilány Nógrádból… Na, mindegy, maradjon, mert ha színpadon van, muszáj őt nézni, valami nagyon mocorog benne… Így szerződtették a szépséges Tolnay Rózsit a Vígszínházhoz. Amikor nem sokkal korábban egy rokon családhoz felkerült Budapestre – ahogy a nótában is van… –, elment Rajnay Gáborhoz, aztán becsöngetett Heltai Jenőhöz meg Hevesi Sándorhoz is, hogy hallgassák meg, segítsék a színészi pályára. Közben Gaál Béla filmrendező filmiskolájába is járt, a mester imádta a szép nőket. Bókjain kívül adott a lánynak valamit, ami egész életén át elkísérte: a Klári nevet. Tőle kapta az első filmszerepét is, hiszen Tolnay Klárit először a Meseautóban láthatta a közönség. Bár csupán a főszereplő barátnőjét alakította, felfigyelt rá a szakma. Meg későbbi férje, Ráthonyi Ákos filmrendező is, aki első közös munkájuk után – a lány legnagyobb megdöbbenésére – megkérte a kezét. A szerelem addig nem játszott főszerepet az életében, sőt még egy jó darabig ezután sem. Tizennégy évesen ugyan átélt egy nagyon romantikus, lányregénybe illő románcot a bátyja házitanítójával, egy fiatal kadéttal, amolyan szép, klasszikus első szerelmet. Amikor a lányt beíratták az angolkisasszonyokhoz, még jó darabig leveleztek ők ketten, a legfontosabb üzeneteket a bélyeg alá írták egymásnak. „De jó volna, ha megfoghatnám a kezed…!” A fiatal lány, akár Rózsi, akár Klári a neve, mégsem volt szerelmes típusnak mondható, valami kis hűvösség mindig körüllengte. Meglepő, de a külsejére sem adott sokat, kifejezetten slampos tudott lenni civilben. Amikor egy alkalommal az író Hunyady Sándor egy tárcában tette szóvá, hogy a fiatal színésznő örökké lyukas harisnyában jár, sokan egy gazdag barátot ajánlgattak neki mint az ilyesféle problémák bevált megoldását. Az ifjú színésznő ezután engedelmesen elfogadta egy öreg gróf meghívását. Ez a szokás, gondolta… Ennél tovább azonban nem ment, legalábbis életrajzában ezt írta.

Maga lesz a feleségem

A Londont, Párizst, sőt még Hollywoodot is megjárt, Korda Sándor asszisztenseként dolgozó Ráthonyi Ákos szerelmét nem viszonozta, viszont jól érezte magát vele, és valamiféle biztonságot remélt a házasságtól. A nemi élet ugyan ebben a kapcsolatban maga volt a gyötrelem, de cserébe kapott egy tündéri anyóst (a sors, mondhatni, megtréfálta ezekkel…), és a kollégák, valamint a színházvezetés megrökönyödésére szült egy kislányt is. 1940-ben ez ritkaságnak számított, mármint az, hogy egy színésznő a pályája csúcsán vagy afelé haladva, szülésre ragadtatja magát. Fiatalon és akkor, amikor évente hat filmet forgat, hozzá még a színházban is aratja a sikereket! Négy héttel a szülés után már vissza is tért a színpadra és a kamerák elé, kapcsolata a lányával erősen megsínylette a korai kötődés hiányát. Három évvel később megint várandós lett, bár azt a gyermeket már nem akarta… Nem volt túl sok öröme az anyaságban, mégis a magzat – fiú lett volna – korai elvesztése élete egyik nagy, sokáig rejtegetett fájdalma lett. Házassága az évek alatt szinte csak látszatkapcsolattá vált, mindketten sokat dolgoztak, örök vitájuk maradt, hogy a film vagy a színház ér-e többet. Gyönyörű villákban laktak, a korabeli lapok idilli cikkeket közöltek az életükről, a közönségnek fogalma sem volt arról, hogy Tolnay művésznő alig tartózkodik otthon, és nem tartja tovább az ölében a kislányát, mint ahogy a képek elkészültek… A háború végére a pár már a válást fontolgatta, Ráthonyi Ákos beleszeretett Pelsőczy Irénbe, egy csinos, fiatal színésznőbe, Tolnay Klári pedig nem akárkivel találkozgatott, ebédelgetett. Az író Márai Sándor Leányfaluról biciklizett be, csak hogy a Múzeum kávéházban találkozzanak, aztán megebédeltesse és hatalmas tudásával, műveltségével, szellemével elkápráztassa a gyönyörű fiatalasszonyt. Nincs mit titkolni: az író szerelmes lett Tolnay Kláriba. Esengő szép leveleket és egy ismeretlen kínai költő álruhájába bújva verseket írt neki, hozzá, róla. Az érzés valamennyire viszonzásra talált, de az inkább a tanítvány rajongása volt. Különben is… 1946-ban elérkezett Tolnay Klári életében a nagy, az igazi, a meghatározó szerelem.

Orpheusszal szerelemben

Az Euridiké vígszínházi próbáira eleinte azért volt kíváncsi mindenki, mert a népszerű és csodás Tolnay Klári partnerének egy nyeretlen kétévest, a pályakezdő Darvas Ivánt választották ki. Aztán a harmadik próba után már mindenki előtt nyilvánvaló volt: Orpheus és Euridiké egymásba szerettek! Tizenegy év korkülönbség ide vagy oda. Ezúttal inkább ide… De ez sem számított. Pedig a szakma ugrásra készen várta, mikor és melyikük hibájából omlik össze ez a túl szép kapcsolat, ám a gyönyörű asszony és a fiatal férfi szerelme meglehetősen tartósnak bizonyult. Nem csoda, hiszen két tehetséges, értelmes, finom lelkű ember talált egymásra, és tartott ki egymás mellett évekig. Darvas Ivánból ez a szerelem teremtett férfit, önéletírásában hosszan fejtegeti, mennyire megváltoztatta ez az érzés. Jobban figyelt önmagára, a külsejére, a jellemére, igyekezett méltóvá lenni az „ölébe pottyan csodához”. Rendezte a körülményeit, otthona lett, még mielőtt közös otthont teremtettek volna. Tolnay Klári szerint Darvas Iván mindenben tökéletes és figyelmes társa volt, még pótapaként is jól vizsgázott. A kicsi Zsuzsit mindig meghallgatta, vitte klasszikus gyerekprogramokra, ami a nagymamák felügyelete alatt felnőtt, de meglehetősen magányos kislány számára varázsos újdonság lehetett. Tény, hogy a színésznő lánya, amikor tizenhat éves lett, kicsit beleszeretett a színészbe, de az érzés egyoldalú volt, kapcsolatuknak nem ez vetett véget, bár a városi pletykák nagyon felfújták a történetet. Az ötvenes években volt egy komoly válsága a párnak, amikor Darvas Iván beleszeretett Váradi Hédibe, ám ezt a megrázkódtatást még kiheverték. Amikor azonban Darvas Iván kiszabadult a börtönből, ahová a forradalom után zárták, Tolnay Klári már Mensáros Lászlóhoz tartozott. Ha nem is sokáig. Mensáros is börtönbe került, hasonló „vétkek” miatt, mint Darvas, így a színésznő felváltva látogatta őket. Mensáros megkérte a kezét is, de Tolnay Klári végül nemet mondott neki. Úgy érezte, a szerelem ideje lejárt, és amennyi szerencsében, boldogságban részesítette őt a jóisten a hivatásában, annyira kevéssé való neki a párkapcsolat. És az anyaság… Élete utolsó interjúiban sokat foglalkozott saját nőiességével, mindig azt mondta, kifejezetten élvezi, hogy nőnek született, és nő maradt mindvégig.