„Tisztelt Nők Lapja Café! Csanádi Orsolya Claudiának hívnak, 15 éves vagyok. Lakásotthonban élek rossz családi körülményeim miatt. Gyermekkori álmom, hogy szakács lehessek, mindig nagy vágyam volt, hogy egyszer egy híres szakáccsal együtt főzhessek” – így írt nekünk Orsi tavasszal, amikor ismét meghirdettük a 33 kívánság akciót, amelyben nehéz sorsú gyerekeknek igyekszünk segíteni egy-egy vágyuk teljesítésével.
Orsi egy Csongrád megyei otthonban él, de ezúttal nagy utazás várt rá: ugyanis fővárosi éttermek „versengtek a kegyeiért”. Amikor közzétettük a kérését, többen is jelentkeztek, hogy megmutatnának egy-két fortélyt a kislánynak, végül Mautner Zsófia gasztroszerző és blogger kapta a legtöbb szavazatot és ezzel a lehetőséget, hogy vendégül lássa a kislányt.
Rövid egyeztetés után össze is jött a találkozó, Zsófi így mesélt róla:
„A szegedi buszpályaudvaron vártam Orsit és kísérőjét, mentorát, Piroska nénit. Nem tudom, melyikünk volt jobban megilletődve, ők vagy én, de ahogy Orsi beült mellém az autóba, és elindultunk, ez azon nyomban el is tűnt, Budapestig végigbeszélgettük az utat. Fiúkról, zenéről, főzésről, családról.
Budapesten először a Szimpla piacon kezdtük a napot, aztán következett a városligeti Robinson étterem konyhája: Varga Roland és Hadzsala Krisztián séfek már vártak minket. Ők is jelentkeztek Orsi kívánságára, így kicsit ők is részesei lehettek a teljesítésnek. Krisztián körbevezette Orsit a konyhán, mesélt a szakácsszakma szépségeiről és nehézségeiről, végül csodás kapucsínóval és desszertekkel kényeztettek bennünket a tóra néző teraszon (a város legszebb és legromantikusabb terasza, és még a konyha is remek). Orsi jelenleg eladónak tanul a makói iskolában (minden reggel 5 órakor kel, és átbuszozik Csanádpalotáról). Nagyon tetszene neki a szakácsszakma is, de iskolai teljesítménye miatt sajnos egyelőre nem vették fel, talán később lesz erre lehetőség.
A Robinson után következett az én konyhám, na itt már nyoma sem volt megszeppenésnek, Orsi ügyesen aprított, hámozott, szeletelt, ha éppen nem volt tennivaló, azonnal kérte, hogy adjak neki munkát. Megtanítottam sütőtökkrémlevest készíteni, amit most kóstoltak először, és azt mondták, el fogják készíteni az otthonban is. A lakásotthonban a nevelők, mentorok főznek a gyerekekre, hó végén, amikor már kevés van a kasszában, szerény fogásokat. Piroska, Orsi mentora (Orsi szerint nagyszerű szakácsnő) a legnagyobb természetességgel mesélte, hogy a süteményeket legtöbbször otthon, a saját konyháján süti meg (mert a lakásotthonban elég gyenge villanysütő van csak), és ha elfogy valami, otthonról kipótolja.
A sütőtökleves után sült csirkét készítettünk, köretként pedig sült karfiolt. Nagy sikert aratott. A nap el is röppent, már csak egy gyors autós városnézésre, sétára és egy fagyizásra jutott idő, mielőtt visszaindultunk Szegedre.
Orsival megbeszéltük, hogy ha jól megy az iskola, máskor is megismételjük ezt a jó kis budapesti főzős napot. Orsi egy évig minden hónapban kapja majd a lakásotthonban a Nők Lapja Konyha magazint – Piroska mondjuk kicsit izgul, hogy abból rendelnek majd a gyerekek…”
