– Azt kérem! Azt, azt, azt! – kiált fel egyszer csak.
– Melyiket, Misi?
– Azt! A 15-öset!
– A Világirodalmi lexikon 15. kötetét? – kérdezem csodálkozva. – Biztos?
– Azt, azt, azt! – mondja Misi. – Hányszor mondjam?
Jó látni, hogy ennyire szomjazik az irodalomra. Gyakran kapom rajta Misit, hogy a földön ül egy kupac könyv között (amiket az egyéves kisöccse, Jancsi dobált le előzékenyen a polcról), és elmélyülten olvas. A Világirodalmi lexikon köteteit különösen szereti, talán azért, mert a gerincükön szép nagy színes szám van, és Misi nagyon szereti a számokat.
– Misi, olvasol? – kérdezem ilyenkor.
– Igen! Hehe! Nagyon vicceset olvasok – mondja nevetve. És már olvassa is fel nekem szemrebbenés nélkül, lassan, tagolva, az ujjával mutatva, hogy éppen hol tart:
– Amikor jönnek… teljesen… az oroszlánok… akik százévesek… akkor felborítanak minden hintát.
Misi régóta szeret olvasni, bár eleinte ezen a téren is főleg csak a számok érdekelték. Két és fél éves korában rendszeresen lapozgatta a rejtvényújságot a vécén.
– Én olvasok! – mondta. – Nézd, így kell! – És olvasni kezdte a feladványok nagy, bekarikázott számait: – Harminchárom, harmincnégy, harmincöt… harmincnyolc, harminckilenc. És itt a vége!
Egyszer (még akkor sem volt hároméves) megragadta a kezemet, és a fürdőszoba irányába kezdett ráncigálni.
– Papa, papa, gyere! – mondta sürgetőleg, és a hangjából éreztem, hogy nagy horderejű dologról lehet szó. Végül megálltunk a mosógép előtt.
– Nézd, papa! – kiáltott fel izgatottan.
– Mi az, Misikém? – kérdeztem vissza, mert nem tudtam, mit kell nézni.
Misi a mosógép programválasztó tárcsájára mutatott:
– Hát az van, hogy: 5, 6, 7.
Én csodálkoztam! Szóval a számokat már régóta olvassa lelkesen, de nemrég a betűk is elkezdték érdekelni. Egyik nap reggelizés közben, ahogy jó értelmiségi gyerekhez illik, a müzliszacskót böngészgette.
– Az U-nak a szeme mi? – tette fel váratlanul a kérdést a „MÜZLI” Ü betűjére mutatva.
Azt tudtam, hogy az M mint Misi betűt megismeri, de hogy az U-t is, az teljes meglepetésként ért. Az pedig különösen tetszett, hogy ezek szerint az Ü betűt két kis szemnek látja Misi, alattuk egy nagy mosolygó szájjal. Határozottan van benne valami.
Misi újabban már nemcsak olvas, de olvasmányélményei hatására maga is irodalmi babérokra tör. Szerencsére sikerült megörökíteni Misi első versét, szerintem gyönyörű, így szól:
Kettő kezemmel fogtam
három vonatot
és egyszercsak egyszercsak
elrepült a vonat
nem vigyáztam elég jól
három kezemmel
és elrepült a vonatom
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
