Szomorú napunk volt Cserhátsurányban, ahová azért mentünk, mert a tizenkét éves Horváth ikrek írtak nekünk levelet. A 33 kívánság segítségét kérték ahhoz, hogy édesapjukkal el tudjanak menni kirándulni.
Olvasóink segítségével szerettünk volna megszervezni nekik egy élménynapot, ám kiderült, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. A fiúk édesapja elköltözött a családtól, és ma már alig-alig beszélnek egymással. Pedig a srácoknak nagy szükségük lenne az apjukra, azt mondják, nélküle már semmi sem olyan, mint volt…
A házaspár saját kezűleg építette fel a házat, ahol ma minden munkát egyedül végez az édesanya, gondozza az állatokat, aprítja a fát. Mivel a fiúk asztmával, hörgőszűkülettel küzdenek, mamájuk ápolási díjjal van otthon: 26 ezer forint a jövedelme. „A fiúk szerencsére segítenek mindenben” – mondja.
Sajnos mi messze nem vagyunk mindenhatók, és bár teszünk egy kísérletet arra, hogy felvegyük a kapcsolatot az édesapával, úgy gondoljuk, ezt a helyzetet a szülőknek kellene rendezniük. Nem akarunk viszont üres kézzel távozni, így megígérjük Viktornak és testvérének, hogy történetüket elmeséljük olvasóinknak, hátha lesz ötletük, mivel lehetne felvidítani őket.
Többeknek volt is: sokan ajánlottak fel budapesti kirándulást, közös programot. A játékos szavazást Potoczki Attila nyerte, aki egy sor ajándékot kitalált a fiúknak a hajókázástól a Tropicariumon át a repülésig. Azóta tőle is kaptunk egy levelet…:
“A Farkashegyi repülőtéren buliztunk egyet a fiúkkal. Így a kívánságteljesítés egy része már sikerült. Egy nagyon kedves, szimpatikus anyával és két jó fej sráccal volt alkalmam megismerkedni.
A reptéren épp Budakeszi város rendezvénye zajlott. Az első, bátortalan lépések után mindkét fiú, Marci és Viktor is felült a helikopterre, amelyet Zorkóczy Krisztián oktató pilóta vezetett. Viktor először ugyan tiltakozott, hogy ő nem repül, de a testvére érkezése után mégiscsak rávette magát, hogy beszálljon. Leszállás után kiderült, hogy ő jobban élvezte még a testvérénél is!
Az esti távozásuk után abban maradtunk, hogy folytatjuk a “bulizást”, hiszen a Tropicariumot is meg kell még néznünk, és hajózni is akarunk, úgyhogy lesz még folytatása a dolognak! Köszönöm nektek a lehetőséget, hogy megismerhettem ezt a családot.”
Üdvözlettel: Potoczki Attila
