Fedezékbe, a szépségipar hétfőn támad! A legtöbb nő ekkor érzi magát csúnyának, de nem baj, leharcolt és karikás szemű vakondok, itt az új szempillaspirál! Boldog hétfőt mindenkinek! A marketingesek arra ugranak, amit bárki, aki végigrobotolt egy kisgyerekes hétvégét vagy nagycsaládi programot, szó szerint a bőrén érez: hétfőn úgy nézünk ki, mintha végighajtott volna rajtunk egy tankcsapat.
Ezután ez pénzbe fog kerülni. Egy londoni nemzetközi médiaügynökség felmérése szerint a hétfő az önbecsülés fekete napja: a 18 év feletti amerikai nők 46 százaléka ekkor látja kifejezetten rondának magát, 58 százalékuk pedig reggel 5-7 között nem érzi jól magát a bőrében. Az aljas hátsó szándékkal elkövetett marketingkutatás eredményei arra késztetik a cégeket, hogy a fogyasztókat azokon a napokon vegyék össztűz alá, amikor különösen sérülékeny az önbizalmuk.
Smink nélkül soha!
A médiaügynökség javaslata szerint nemcsak termékek és szolgáltatások ezreivel kell ilyenkor elárasztani a kétségbeesetteket, hanem érdemes bátorítani és megerősíteni őket. Mégpedig instant szépségtippekkel, ötletekkel (hogyan öltözzenek, hogy sikeresnek lássák őket és hogyan osszák be jól az idejüket – nyilván úgy, hogy el tudjanak menni fodrászhoz). A marketingnyelvről lefordítva ez azt jelenti, hogy folyamatosan fenn kell tartani azt a légkört, amelyben a nők smink és csodakrémek nélkül ki sem akarnak menni az utcára, el kell hitetni velük, hogy az aggodalmaikat és kisebbségi érzésüket egy tubusnyi kozmetikum megszünteti, sőt érezzék úgy, hogy ezzel a saját értéküket növelik. Ismételd unos-untalan.
Nem véletlen, hogy hétfőn magasra szökik az e-vásárlási láz is: részben a hétfő iránt érzett zsigeri undor váltja ki, részben az önvigasztalás: egy ránctalanítóval mégis könnyebb átvészelni a hetet.
Ellenkező hatás
Eközben a New York-i buszok oldalán és metrómegállókban mosolygós, vörös hajú, szeplős és kacskafogú kislány hirdeti – több más „nonkonform” társával együtt – a metropolisz 7-12 éveseinek: „szép vagyok, ahogy vagyok”. A jó szándék világos: állj ellen az üzeneteknek, milyennek kell lenned. A cél olyan nemes, hogy lelkiismeret-furdalással és túladagolt realizmussal lehet csak kritizálni, mégis úgy tűnik, hogy a kampány éppen az ellenkező hatást éri el a kislányoknál.
Egyrészt nehéz elhitetni velük, hogy úgy szépek, ahogy vannak, ha az utcán, a médiában, a közvetlen környezetükben lépten-nyomon amiatt kritizálnak vagy éppen fogadnak el egy nőt, ahogyan kinéz. Avagy hiába győzködjük őket arról, hogy a spenót finom és egészséges, ha ők nem így érzik. És különben is, már egészen kicsi korunk óta azt halljuk, hogy a hercegnők szépek voltak. Vagy hallott már valaki egy átlagos testalkatú hercegnőről, aki meghódította a herceget? Még Hamupipőke is egy szupermodell álruhában… A kedvesség és az ész nem sokat számított. Ha úgy teszünk, mintha ez nem lenne, és azt sulykoljuk a gyerekekbe, hogy te ezzel ne foglalkozz, még nagyobb kárt is tehetünk, mert azt érezhetik, hogy nem figyelünk rájuk, nem törődünk az igazi problémájukkal, csak nyomjuk a magunkét a pozitív testkép és önbecsülés nevében.
A másik baj a szlogen: a „szép vagyok, ahogy vagyok” azt erősíti, hogy a szépség még mindig az első számú cél, amelyre egy nőnek törekednie kell. Alatta kisebb betűkkel szedve, hogy „vicces, játékos, bátor, erős, kíváncsi, okos, egészséges, barátságos, kedves és másokkal törődő vagyok” – éppen mit tart magáról fontosnak tudatni a képen szereplő kislány. Érthető, hogy ezek a dolgok tesznek igazán széppé, vonzóvá; ha ilyen vagy, szép vagy. De még mindig ott tartunk, hogy mi a szép, hogyan lehet mások elismerését elnyerni. És mi lesz azzal, aki nem ilyen? Aki nem bátor, nem barátságos, nem okos? Vagy mi van azzal a kislánnyal, aki ilyen, de éppen rossz napja van, és gyáva lesz, mufurc és még rossz jegyet is kap? Akkor már nem is szép – bárhogyan is értelmezzük a szót? Akkor már nem tetszik?
Magány ellen szájfény
A londoni médiaügynökség vizsgálatának egyik legfájdalmasabb része, hogy a nőket a teljesen természetes, emberi helyzetek és állapotok is arra késztetik, hogy magukat leértékeljék. A résztvevő nők a következő tevékenységek során érezték magukat a legrondábbnak: ébredés (69%), betegség (67%), verejtékezés (62%), stressz (61%), sírás (60%), és akkor, ha depressziósak, mérgesek vagy magányosak voltak. Ekkor fogják majd a kedves marketingesek egy új rúzzsal megkínálni őket.
Nem szabad elbukni, nincs helye a hibáknak, a tökéletlenségnek, legfeljebb egy mindent fedő, 24 órás korrektor alatt. Miközben arra szeretnénk bátorítani a gyerekeket, hogy higgyék el, a határ a csillagos ég, a sugalmazás az, hogy ha már induláskor nem tökéletesek, inkább el se induljanak… A lányoknak is azt kell érezniük, hogy nem baj, ha nem szépek, nem viccesek, nem bátrak vagy nem kedvesek folyton-folyvást. És hogy az számít, mit csinálsz, nem az, hogy milyen külsővel, különben láthatatlan maradsz. Nem csak 12-15 óra között van helyed a világban, amikor – ismét a kutatás szerint – jó nőnek érezzük magunkat.
Egy ismerősöm egyik este elejtette, hogy ha a nőket nem érdekelné, hogy jól áll-e közben a hajuk, már megváltották volna világot. De az is jó lenne, ha senki nem emlékeztetné őket arra, ha éppen rosszul áll.
