A szabálysértési törvény mai módosításának értelmében az, aki kimeríti az „életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás” definícióját, és ezzel rendőri felszólításra sem hagy fel, szabálysértést követ el, amiért közérdekű munka büntetést szabhatnak ki. Ha ezt nem végzi el (például rossz egészségi állapota miatt vagy azért, mert nincs olyan lakcíme, ahol biztosan megkapná a bírósági határozatot), akkor pénzbírságot szabhatnak ki rá. Ha ezt az akár 50 ezer forintos összeget nem tudja kifizetni, akkor börtönbe kerülhet. Ha pedig valakit fél éven belül harmadszor kap rajta a rendőr, hogy az utcán él, elzárással is büntethetik. Hivatkozni sok mindenre lehet („a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme”).
Az utcán alvás büntetésén kívül a törvény elzárással büntetheti azt is, aki engedély nélkül épít szállást magának. “Ennek célja egyértelműen az, hogy megteremtse az alapját a saját építésű kunyhóban élő emberek hatósági üldözésének” – érvel a Város Mindenkié csoport. “Ezzel a törvénnyel az a több ezer ember válik törvénysértővé, aki az állami lakáspolitika szinte teljes hiánya mellett saját erőből, külső segítség nélkül teremti meg nagyon szerény, de számára annál fontosabb otthonát és méltóságát.” Az érdekvédők szerint a törvény, noha jogilag végtelenül kidolgozott, de különösen kegyetlen, hiszen egyértelműen azt nyilvánítja szabálysértésnek, ha valakinek nincsen hol laknia, vagyis a mások által otthon végzett dolgokat ő az utcán kénytelen megtenni. Tehát a jogszabály nem azt bünteti, ha valaki randalírozik vagy másokat akadályoz, hanem azt, hogy hajléktalan.
| Tiltakozók A ma életbe lépő törvény egy korábbi, a mostanival tartalmilag lényegében megegyező változatát az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ezen kívül éles kritikával illette a szabályozást a magyar és nemzetközi szociális szakma, elítélte az ENSZ és az Európai Unió számos képviselője, valamint több egyházi szervezet. |
“Hogy tudná bárki bizonyítani, hogy a hajléktalannak nincs is szándékában valamiféle szállásra visszatérni? Ha viszont lenne lakó- vagy tartózkodási helye, miért volna hajléktalan?” – teszi fel a kérdést a Caféblog bloggere, dr. Sándor Zsuzsa jogász. “Mit jelent az, hogy „rövid időnként visszatérően végez” tiltott tevékenységet? Mennyi az a rövid idő? Órák, napok, hetek? És mire gondol a törvényalkotó, amikor „tisztálkodásról” beszél? Hol van ebben a városban egyetlen olyan nyilvános WC, amelyben egy hajléktalan „tisztálkodhatna”?
“Ezzel a törvény egy olyan állapotot büntet, ami nem rendészeti kérdés, hanem rendszerszintű gazdasági és politikai folyamatok következménye, és amely önmagában is súlyos jogfosztottságot jelent – írja közleményében a Város Mindenkié csoport. – Azonban a törvény nemcsak a hajléktalan emberek életét sodorja veszélybe azzal, hogy száműzi őket a látható, központi területekről – ahol a segítség is könnyebben éri el őket -, hanem a magyar demokráciát is súlyosan károsítja: úgy rekeszt ki felnőtt állampolgárokat a politikai közösségből, hogy ők semmilyen, a társadalomra veszélyes tettek nem követtek el. Ez pedig egy demokráciában elfogadhatatlan.”
