Fógel Andrásné, Éva (57), Debrecen „nem a mérleggel versenyzek!”
Már csak három hét van a program befejezéséig. A végéhez közeledve tudom, hogy ezt nem lehet görcsösen akarva csinálni, hiszen hosszú távon kell az új életmóddal együtt élni.
Ezért kifejezetten úgy alakítottam, hogy semmi drasztikus, durva dolog ne legyen benne. Ne kelljen erőt vennem magamon azért, hogy olyan dolgot egyek, amit nem szeretek, vagy csak viszolyogva menne. Vannak ételek, amelyeket nem tudok megenni: a halat, a tejet, a rizst, a főtt tésztát, spenótot, sajnos a tojásfehérjére érzékeny is vagyok. Viszont vannak kedvenceim, amiből még szívesen ennék, de megtanultam mértéket tartani. Ó, az a finom rakott krumpli! Ma már nem ropogtatok mogyorót, diót, mandulát esténként, mert tudom, hogy az egész napi odafigyelést felülírhatja. Többször is, hosszabb időn át megtapasztaltam a plató effektust, azt, amikor sehogy sem csökkent a súlyom. Mégsem csüggedtem el, nem adtam fel, vagyis folytattam az életmódbeli változtatást. Én nem a mérleggel versenyzek, hanem egészségesebb, jobb életvitelre törekszem. Súlyfeleslegemből eddig 4 kg ment le, de egy percig nem érzem kevésnek vagy kudarcnak. Már így is sokkal jobban érzem magam a bőrömben! Az úszógumim is jelentősen leapadt. Most már úgy látom, hogy akár karcsúsított felsőt is felvehetnék, nem frusztrálna. A munkahelyemen negyedéves zárás van. Rengeteget kell ülni az íróasztal mellett. Ma ezért már nem is ülök fel a szobabicajra, csak a leg fittel fogok mozogni, azon legalább állni kell, edzek combra, hasra. Ugrabugrálni nem annyira szeretek, meg nem is nagyon menne már, gondolom a korom miatt. Többek között a fiaméknak is nagyon ajánlgatom a programot, de még csak halvány változást érzékelek náluk. Tudom, hogy egészségesebben étkeznek ők is, mint korábban, de van miben fejlődniük, és a mozgás sem elég még. De lényeg, hogy kitartóan csinálják, és akkor az eredmények is jönni fognak. Nem is szabad ezt siettetni.
„Elsírtam magam a próbafülkében – a boldogságtól!”
A párommal, Zsolttal az elejétől kezdve együtt csináljuk az életmódváltás minden napját. Az étkezésünket teljesen megreformáltuk. Ma már természetes, hogy a sült húshoz salátát eszem és nem krumplit. Eleinte nehézséget okozott, mire megtaláltam a reformételeket, de ma már rutinosan megyek be a bioboltba, az áruházak diabetikus részéhez, és határozottan válogatom, hogy mi kell, és mi az, ami csak nevében egészséges.
A fővárosban elég könnyen hozzájutok mindenhez, de vidéken kicsit bajban vagyok. A hétvégén Szegeden próbáltam meg fél óra alatt teljes kiőrlésű péksütit venni. Nem sikerült! Így normál fehér
liszteset ettem kilenc óra tájban. Egész nap rosszul voltam, a hasam puffadt, szorított, és másnap
reggelig semmit nem tudtam enni. Ennyire elszoktam a fehér liszttől.
A szüleink nem bánják, hogy mi szénhidrátcsökkentett tésztával esszük a húslevest, és cukormentes birsalmakompótot kérünk. Akik már hónapok óta nem láttak, csak ámulnak és bámulnak az új Dorka Évi láttán. Mindenki (kivétel nélkül) azt kérdezi, hogy csinálom, mi a titok, és ugye nem kell éhezni. Dehogy kell! A másik változás, hogy a mozgás ma már elengedhetetlen része az életünknek. Nemcsak hobbiból sportolunk, mint régebben, hanem hetente ötször keményen edzünk.
Fő sportunk a krav maga lett. Ez egy önvédelmi, taktikai rendszer, így amellett, hogy
formál és kifáraszt, gyakorlati haszna is van.
A sportnak és a helyes táplálkozásnak köszönhetően a kilók csökkennek, az alakom
egyre formásabb, én pedig egyre boldogabb vagyok. 46-os méretről indultam, és egy héttel
ezelőtt megvettem életem első 40-es farmerjét. A próbafülkében elsírtam magam,
és azt az érzést soha nem feledem. Percekig álltam a tükör előtt, és két eladót is megkérdeztem,
hogy biztos, hogy ez az én méretem, nem kellene 1-2 számmal nagyobbat vennem. Hónapokig keményen küzdöttem a 40-es méretért, és elértem. Innen már csak egy lépés a 38-as…
Faragó Anna Mária
2007 óta dolgozik dietetikusként a Péterfy Sándor Utcai Kórházban
Fontos szerepet kaptak az életmódváltáskor a rostok. Kétfélét különböztetünk meg, a vízoldékonyakat:
gyümölcsökben, zöldségekben lévőket, és azokat, amelyek nem oldódnak vízben – ezeket például a gabonafélékben találjuk meg.
Probléma: Ha valaki kevesebb rostot fogyaszt, csak reggelire, vacsorára eszik zöldséget,
nem alakul ki nála teltségérzet, nem érzi magát jóllakottnak. A rostok lassabban távoznak a
gyomorból, szabályozzák a szénhidrátok felszívódását, és segítik a salakanyag kiürülését.
Tanács: Napi 30 g rostot fogyasszunk – minden étkezésnél legyen rost az ételünkben!
Gyümölcs legyen a tízórai, az uzsonna. Ha nehezebben emészthetőt választunk, zöldbabot, zöldborsót – együk turmixolva, könnyebben megbirkózik vele a szervezetünk.
Bodnár Enikő
Tíz éve edző, dietetikus, és személyi tanácsadással is foglalkozik
Mindenkinél bekövetkezik a stagnálás, ilyenkor megáll a fogyás, a mérleg nem mutat változást.
Probléma: Kevesen számolnak vele, hogy a stressz, a lelki tényezők is befolyásolják a test
tömegének alakulását. Sőt, a stressz egyenesen hizlal! Olyan hormonális folyamatot indít be, ami
súlylerakódáshoz vezet. Ha túl sok a méreganyag a szervezetben, szintén megállhat a súlyvesztés.
Tanács: Nézzük meg a táplálkozási naplót, az sok mindenről árulkodhat! Ha túl keveset eszik valaki, lelassul az anyagcseréje, és megáll a fogyás. Ilyenkor érdemes kicsivel többet enni, csalós
napot beiktatni, hogy az anyagcsere újra beinduljon. A túl sok só, az ételek utánsózása, de a menstruáció előtti időszak is felelős lehet azért, ha többet mutat a mérleg. Legyünk türelmesek, próbáljuk megfejteni, mi áll a stagnálás hátterében.
Moharos Melinda
2006-ban végzett, dietetikus, életmódtanácsadás:
www.multidiet.hu
A visszajelzések alapján a résztvevők nagyon jól haladnak, mind az étrend, mind pedig a napi mozgás terén.
Probléma: A leggyakrabban felmerülő kérdések az édességekkel kapcsolatosak voltak. Milyen gyakran? Mit? Lehet-e egyáltalán? Ha igen, mikor? Volt, aki hetente több alkalommal is fogyasztott, volt, aki olajos magvakat ropogtatott vacsora gyanánt, mintegy önálló étkezésként. Ez utóbbi is a „nassolás” körébe tartozik, nem lakunk vele jól, mégis sok „felesleges” energiát viszünk be a szervezetünkbe.
Tanács: Soha ne eszegessünk két étkezés között, mert egy idő után annyira hozzászokunk, hogy a plusz kilók észrevétlenül lerakódnak. Az édességet mindig desszertként fogyasszuk, az étkezés lezárásaként.
Ha nehezen bírjuk az elhagyását, jelöljünk ki egy „lazább” napot a héten, amikor megengedjük magunknak, ám ekkor sem korlátlanul! Aki az édes ízt kedveli, annak 2-3 kocka magas kakaótartalmú étcsoki jó választás lehet, vagy házilag készítsünk túrókrémeket gyümölccsel, természetes édesítőszerekkel. A cukrászdában inkább a pudingos, túrókrémes, gyümölcsös fajtákat válasszuk.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
