2013. November 25.

Miért nem engedik a nőket labdába rúgni?

"Előbb volt Nagy-Britanniának miniszterelnöknője és űrhajósnője, mint női szakkommentátor a BBC szombat esti futballműsorában" – világított rá az ellentmondásra a kirekesztés ellen küzdő Kick It Out szervezet, amely Angliában azon igyekszik, hogy helyreállítsa "a foci nemi viszonyait": vagyis több nőt a pályára – Magyarországon is!

Csillag Péter

„A focihoz sokunknak annyi közünk van, hogy segít időzíteni a külön bulizást: amikor meccs van a tévében, nekünk is szabad a pálya” – mondta egy kolléganőm, amikor kiderült, hogy a labdarúgás napjának tiszteletére nőkről és fociról fogok írni – mármint egy cikkben. De ne gondolkozzunk sztereotípiákban: sok nő igenis szereti a focit, és nem, nem a játékosok teste miatt (vagy nem csak).

Helycserés támadás

Férfiuralom – a nőknél is
Magyarországon nemhogy a férfi, de a női labdarúgásban is alig-alig találni nőt az edzők, játékvezetők, klubvezetők körében. A női labdarúgó NB I. és NB II. 18 csapata közül egynek van edzőnője, klubvezetőnő is csak kettő van. A játékvezetők között kicsit jobb a helyzet. Az NB I-es mérkőzések többségére jut nő játékvezető, de a másodosztályba és a korosztályos bajnokságokra már alig, a nem NB-s versenyrendszerbe pedig egyáltalán nem. Aktív focistánk 4730 van, Ausztriában 37 ezer…

Önmagában a női futball elfogadottságával nincs nagy gond: tavalyelőtt Frankfurtban majdnem ötvenezer ember előtt játszották a világbajnoki döntőt Japán és az Egyesült Államok legjobb nő focistái, és régen elmúlt már az idő, amikor az angol szövetség bigott vezetői megtiltották a nőknek, hogy a pályára tegyék a lábukat. Noha Oscar Wilde igazsága máig tartja magát („A futball nagyszerű sport a kemény lányoknak, de aligha fekszik kifinomult fiúknak”), a magyar sajtóban 1926-ban közölt megállapítás nem állta ki az évtizedek próbáját: „A futball keménységénél fogva kizárólag a férfiak részére alkalmas játék, a gyengébb nem számára inkább veszélyes, mint egészséges sport.”
Ahogyan a százméteres síkfutásban nem mérjük össze egymással a férfi és a női világcsúcsot, ugyanúgy felesleges azon vitatkozni, felér-e minőségét tekintve a női változat a férfi futballhoz. De mi a helyzet a nőkkel a világ legnagyobb sportüzletének semleges, nemtől független területein?
Miért ne lehetne egy futballklubnak elnöknője? Miért ne lehetne a legnagyobb nemzetközi futballszervezeteknek nő vezetőségi tagja? Miért ne lehetne egy férfi futballcsapatnak nő orvosa? Miért ne lehetne női bíró egy férfi futballmeccsen? És ha számos helyen lehet férfi edzőjük a nőknek, miért ne lehetne edzőnőjük a férfiaknak?
Lehet!

Testcsel

Ha nem is könnyen, ha nem is egyik napról a másikra, de eljutott a világ talán legerősebb maszkulin sportközege oda, hogy elfogadta, és legfőképpen befogadta a női szereplőket – vagy legalábbis néhányat. „Az európai labdarúgás intézményesen rasszista és szexista” – állapították meg egy két évvel ezelőtti kurzuson az Európai Labdarúgó-szövetség vezetői, mellesleg néhány nappal azután, hogy a Sky Sports kirúgta vezető szakkommentátorát, aki a bekapcsolva felejtett kamerák előtt szólt oda csinos munkatársnőjének, és mutatott rá a sliccére: „Ezt is le tudnád húzni, édes?” A 2011-es tanácskozás legjellemzőbb mondata Michael Van Praagé, a holland szövetség elnökéé volt, aki önkritikusan ismerte be: „Huszonkét éve dolgozom a futballban, de még sohasem figyeltem fel a tényre, hogy vezető beosztásban nincsen nő.”

Öngól

A leghíresebb győzelem
Húsz éve jelölték hivatalosan a Magyar Labdarúgás Napjává november 25-ét. 1953-ban ezen a napon verte meg a magyar válogatott 6:3-ra Anglia csapatát, és a londoni siker azóta is a magyar futball leghíresebb győzelme. Az angolok e mérkőzésen bukták el kilencvenéves hazai veretlenségüket.

Azért kivétel akadt már akkor, sőt korábban is, és nem is kell messzire menni érte: például a tíz éve még első osztályú Békéscsabai Előre FC ügyvezető igazgatója 2002 és 2004 között Kerekes Imre Györgyné volt. (Igaz, a sikertörténet később csúnya fordulatot vett, az asszonyt a Szegedi Ítélőtábla 2009-ben adócsalás miatt másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, de ne ebből induljunk ki.)
Bár a futball legtöbb vezető szervezete immár kínosan ügyel arra, hogy legyenek a tagságában nők, kérdés, az egyensúly mesterséges megteremtése nem éppen a férfiirányítás közvetett bizonyítéka-e? Hiszen most is a férfiak mondják meg, ki jöhet és ki nem. Többen felhívták rá a figyelmet, hogy nem kvótát kellene biztosítani a nőknek, hanem megtalálni az okokat, amelyek miatt kvóta nélkül nem jutnak szóhoz. A férfias futballvilág szexizmusa és nyitási kísérletei közötti furcsa kötéltánc jele Joseph Blatter példája: a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke harcolta ki a nők beválasztását a végrehajtó bizottságba, ugyanakkor ő volt az, aki néhány éve javasolta, hogy a sportág népszerűsítése végett játsszanak miniszoknyában a női futballisták… Hát ezt még nem neveznénk az emberi jogok megfelelő értelmezésének…