
„Kétségbe vagyunk esve. Kisfiunk, aki most múlt hároméves, még mindig nem szobatiszta! Pisilni ugyan egyedül szokott bilibe vagy a vécébe, és napközben egyáltalán nem kell neki pelenka. De reggel ébredés vagy reggeli után jelzi, hogy kakilnia kell, pelenkát kér, elbújik a kisszobában, és ott végzi el a dolgát! Egyébként nem hasfájós, rendesen eszik, 90 százalékban vizet iszik, általában jó kedélyű, teljesen normális gyerek. Ez, hogy csak pelusba hajlandó kakilni, árnyékként nehezedik ránk. Eddig még egyik kísérletünk sem járt eredménnyel, hogy a vécét vagy esetleg a bilit használja! Nagyon sokat foglalkozunk vele, játszunk, mesélünk, televíziót nem nézünk, az internetet is ritkán kapcsoljuk be, ha velünk van, csak a korának megfelelő meséket nézünk együtt. Viszont egyfajta szertartás nála, hogy székelés után, míg tisztába tesszük, valamilyen mesét néz a kanapén fekve. Mondtuk neki, hogy akkor is nézhet mesét, ha a vécén végezte el a dolgát. Kísérletet tettünk, hogy a bilit bevittük a szobába, feleségem kidekorálta a mellékhelyiséget, sokat beszéltünk vele arról, hogy milyen jó lenne, ha a vécébe kakilna, még a Bilikönyvet is kívülről fújja. Sohasem erőszakoskodtunk vele, most volt először, hogy a feleségem nem akarta a pelenkát feltenni, és szinte könyörgött a gyereknek, hogy kakiljon a vécébe vagy a bilibe. A kisfiunk sírt, teljesen »lemerevedett«, végül egyáltalán nem kakilt. Pont azt értük el, amit eddig el akartunk kerülni: visszatartotta a székletét. Utána sem kellett neki. Folyton azt hajtogatta, hogy nem fog sikerülni. Attól is tartunk, hogy székrekedéses lesz, vagy hogy az óvodában esetleg majd bekakil. Ilyen eddig nem fordult elő. Ismerősök és családtagok nagyon sokféle ötletet adtak, hogy hogyan érjük el, hogy bilibe vagy vécébe kakiljon. De most már a védőnő is tanácstalan. Feleségem sok mindennek utánaolvasott, ám mindez nem vezetett eredményre. Most ő is összetört, és nem lát kiutat vagy motivációt a kisfiunkban arra nézve, hogy elhagyja a pelenkát. Talán ez az utolsó mentsvár a kisbabakorból? Nem félhet attól, hogy mi esetleg „elhagyjuk”, sehol nem töltött néhány óránál többet nélkülünk, feleségem még nem töltött el egy éjszakát sem nélküle. Mit tehetnénk? Ez a patthelyzet nagyon bánt minket, és félek, sérüléseket fog okozni a kisfiunknak és az édesanyjának is!”
Pelus – Ki tudja, hányadszor
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |