– Papa, az egyik szalámim nyert! – kiáltott fel Misi a múltkor vacsora közben.
– Hogyhogy? – kérdeztem.
– Versenyeztek.
Misiben dúl a versenyszellem. Egész nap verseng valakivel. Reggel versenyt fut a feleségemmel, hogy ki ér előbb a buszmegállóba. Napközben versenyzik az öccsével, Jancsival, hogy ki tud több könyvet lehajigálni a könyvespolcról, és ki bír közben hangosabban sikítani. Fürdéskor versenyezteti a jobb lábát a ballal, hogy melyik ráncosodik be hamarabb. Annyira erős Misiben a versenyszellem, hogy amikor értesült róla, hogy az állatok között vannak ragadozók, akik más állatokat esznek, velük is rögtön versenyre kelt.
– Én nagyon ragadozó vagyok – állította. – Ezt a tizenegyet eszem meg: oroszlán, elefánt, zsiráf, maci…
Nincs az életnek olyan területe, amiben a kisfiam visszarettenne a megmérettetéstől. Velem főleg abban szeret versenyezni, hogy ki a nagyobb. Halált megvető bátorsággal kapaszkodik fel a létra legfelső fokára (én, aki tériszonyos vagyok, helyette is szédülök és félek), majd a tetején büszkén kihúzza magát, és elégedett mosollyal körülnéz:
– Most hány éves vagyok?
A múltkor aprólékos gonddal fölállította egymás mellé a kisautóit. Nagyon érdeklik Misit az autók, és ahogy ez jó fiúgyerekhez illik, az autómárkákat is keni-vágja. Ha parkoló kocsik mellett sétálunk, Misi csak egy-egy pillantást vet rájuk, és meg se torpan, úgy sorolja menet közben: mitsubishi, bmw, suzuki, ford… Szóval sorba rakta a kisautóit, aztán lehagyta őket.
– Nagyon messze lemaradtak! – lelkendezett Misi.
– Igen, mert te egy nagyon gyors versenyautó vagy – adtam alá a lovat.
– Te is egy nagyon gyors versenyautó vagy – mondta Misi.
– Á, én nem – vallottam be szerényen.
– Miért? – kérdezte Misi.
– Nem vagyok már fiatal – mondtam. – Mikor fiatal voltam, én is gyors voltam.
Erre hirtelen támadt érdeklődéssel megkérdezte tőlem:
– Te mikor voltál Fiat?
Misi azonban nemcsak a leggyorsabb, a legnagyobb és a legragadozóbb címekre tör, de újabban a vetélkedés szellemi formái is izgatni kezdték. Imádja a társasjátékokat.
– Na, Misikém, kösd fel a gatyád! – mondom, miközben hozom a társast.
– De már megigazítottam – mondja Misi, ami igaz, mert a feleségem nem sokkal korábban rászólt, hogy elöl van a címke, aminek hátul kéne lennie, és akkor megigazította tényleg. Igazi versenyző típus, minden pillanatban készen áll. Ugyan a kedvenc társasjátékához nem vagyunk elegen ketten, de be szoktunk venni két képzeletbeli ellenfelet, akiket aztán jól legyőzünk. A múltkor én nyertem, és Misi ettől láthatóan elszontyolodott.
– Szomorú vagy, hogy nem te nyertél? – kérdeztem.
– Nagyon szomorú vagyok – mondta nagyon szomorúan.
– Kicsit sem örülsz, hogy én nyertem?
– Nem – mondta Misi őszintén.
– Én szoktam kicsit örülni, ha te nyersz – próbálkoztam.
– Akkor én is nagyon szoktam örülni – mondta erre Misi.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
