Varró Dani: Magától értetődik

– Eeegy, keeettő – számolta Misi a gyertyákat –, hááárom… és fél.
Misi három és fél éves, tehát úgy logikus, hogy három és fél gyertya legyen a tortáján. Magától értetődik. Már három és fél éve ismerem Misit, de még mindig meg tud lepni a kiismerhetetlen agytekervényeivel. Miközben ő meg nem győz csodálkozni rajta, hogy nekem miért kell a legmagátólértetődőbb dolgokat is a számba rágni néha. Például egyik este bekukucskáltam a fürdőszobába, hogy megnézzem, Misi végzett-e már a fürdéssel. Misi nem szokta elsietni a fürdést, most is csak állt a kiskádban, és a gumikacsáival játszott.

– Hogy állsz, Misi? – kérdeztem tőle.
– Hát vízben – mondta Misi olyan hangsúllyal, amiből éreztem, hogy ezt azért illett volna tudnom. Egy másik alkalommal Misi a kisöccsével, Jancsival játszott valamit. Jancsi egyszer csak keservesen sírni kezdett.
– Mért sír a Jancsi? Mit játszotok? – firtattam.
– Azt, hogy az egyik nevet, a másik sír – magyarázta meg Misi magától értetődően. Mi sem természetesebb ennél.
– Misi, add vissza a telefonomat! – szóltam rá megint máskor, mert elcsaklizta a telefonomat.
– Nem, az az enyém! – állította Misi.
– Az én telefonom? – kerekedett el a szemem. – Mitől lenne a tiéd?
– Attól, hogy amikor átköltöztem a Bányász utca 30.-ba, akkor véletlenül az enyém lett – közölte Misi. Sosem találtam volna ki, hogy ez a magyarázat, de Misi számára láthatóan magától értetődött. De szerencsére nem csak én szoktam olyat kérdezni Misitől, amire a válasz ennyire magától értetődik. Valamelyik nap Misi az unokatestvérével, Lencsivel játszott, és kicsit már fáradt volt, úgyhogy kajlálkodni kezdett, fel-alá rohangált, nekiment a szekrénynek, és válogatott rosszaságokat követett el. Lencsi, aki fél évvel idősebb Misinél, szigorúan felelősségre vonta:
– Mi ütött beléd, Misi?
– Beütöttem a fejemet a szekrénybe – felelte Misi tárgyilagosan.
Misi fejénél maradva, egyszer, amikor hasonlóan nagyon fáradt volt, de mégsem akart aludni, a feleségem megpaskolta a párnát az ágyán:
– Tedd le ide a fejedet!
– Nem, itt lesz a fejem – mutatott Misi a fejére. Nem teszi le a fejét, jó helyen van, ahol van. Ez is magától értetődik. De a legmeglepőbb magától értetődés talán mégis akkor volt, amikor a veszprémi nagymama és nagynéni jöttek hozzánk látogatóba. Kimentünk eléjük autóval a buszhoz, aztán együtt kocsikáztunk haza. Az autóban a nagymamának feltűnt, hogy Misin a hidegedő idő dacára csak gumicsizma van.
– Misi, nem fázik a lábad? – aggodalmaskodott az aggodalmaskodó természetű nagymama. Misi nem válaszolt. Ám nem sokkal később a nagymama arra lett figyelmes, hogy Misi elkezdi lehúzni a lábáról a csizmát.
– Misi, miért veszed le a csizmád? – kérdezte meglepetten a nagymama.
– Megnézem, hogy fázik-e a lábam – mondta Misi.