Menjenek-e nők a harcmezőre?

Kilenc hét kiképzés. Élő tűzharc, 20 km-es erőltetett menetű túra teljes menetfelszerelésben. Minden nap egy-egy vizsga. Egy női jelölt sérülése miatt feladni kényszerült a képzést, de három másik katonatársa a képzés végén átvehette diplomáját.

A nők kiképzése egy kísérleti program része. A Demi Moore főszereplésével készült G. I. Jane-ben látottak már nem csak a hollywoodi filmkészítők fejében léteznek, tényleg megkezdődött a nők teljes egyenjogúsítása a seregben is. Az amerikai hadsereg a következő években 237 ezer harcoló alakulatbeli pozíciót nyit meg a nők előtt. A Pentagon 2016-ig azt vizsgálja majd, hogyan lehet integrálni a nőket harcoló alakulatokba. Azok a nők, akik már most is az Egyesült Államok hadseregénél szolgálnak, nagyszerűnek tartják, hogy újabb lehetőség nyílt meg azok előtt, akik ilyen módon kívánják szolgálni a hazájukat. „Bárcsak sokkal hamarabb lehetővé tette volna számunkra ezt a hadsereg” – mondja egyikük.

A megértő katona

Nők eddig is harcoltak a frontvonalban Irakban és Afganisztánban, de kulcsszerepet nem tölthettek be, speciális egységekben, elitalakulatokban sem harcolhattak, és nem lehettek tengerészgyalogosok, továbbá különleges alakulatoknál sem szolgálhatott nő. A hadsereg vezetése azonban felismerte: többé már nem Rambókra van szükségük. A jövőben nyelveket beszélő, az idegen kultúrákat ismerő és elfogadó, intellektuálisabb katonákat képeznének. Ennek érdekében még az alkalmassági teszteket is átalakítják, hogy a nemi és fizikai különbségek kiegyenlítődjenek.

A West Point-i katonai akadémia képzésén sok nő kiemelkedően teljesített eddig is, sokan még a fizikai terhelést is jobban bírták, mint a férfiak. A harcoló alakulatoknál, különleges egységeknél szolgáló nők nem egyedülállóak a világon. Maga az Egyesült Államok is az izraeli és a kanadai hadsereg működését tanulmányozta és tanulmányozza új programja megvalósítása során.

Pró és kontra

A katonák közötti szigorúan csakis teljesítményalapú válogatást, illetve a nők igényét, hogy a harctéren is szolgálhassák hazájukat, nem mindenki nézi jó szemmel. A nők újabb területre való beengedését sokan az egyenlőség diadalának értékelik és üdvözlik, mások azonban úgy érzik, a nők csak megzavarják a férfitársaikat. Megint mások véleménye az, hogy a nők természetéhez a harcnál közelebb áll a béketeremtés. A katonanők pártfogói riposztja gyorsan érkezik: a hazájukért harcoló katonák meg vannak győződve arról, hogy ahogy mindenki, ők is a békéért küzdenek.

Habár Magyarországon még vonuló tűzoltó sem lehet nő, nemhogy harcoló katona, a kérdés adja magát: ti mit gondoltok, van helye a kiképzést kapó és azon megfelelő nőknek a harctéren, vagy a katonáskodás maradjon csak a férfiak dolga?