Aktuális

“Sissy értelmiségiekkel kávézgat, engem meg itt várakoztat!”

Sissy, a magyarok királynéjaként számon tartott császárné gazdag magánéletéről feljegyzések, újságcikkek, sőt még egy színdarab is megemlékezik. Talán csak a kedves férj, Ferenc József véleményét felejtették el megkérdezni... Pedig volt neki! Szegő András "pótolja" a hiányosságot.

Sissi– Felség, megmondaná, hogy miként mutatkozik be egy társaságban a kedves felesége?
– A császárné? Attól függ. Van, amikor hivatalosan kell bemutatkoznia, és akkor a teljes nevét mondja.

– Azaz?
– Egyszerűen csak annyit mond, hogy Erzsébet Amália Eugénia, Ausztria császárnéja, Magyarország apostoli királynéja, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia és Lodoméria, Illíria és Jeruzsálem királynéja, Ausztria főhercegnéje, Toszkána és Krakkó nagyhercegnéje, bajorországi hercegnő, Lotharingia, Salzburg, Stájerország, Karintia és Bukovina hercegnéje, Felső- és Alsó-Szilézia hercegnéje, Erdély nagyfejedelemnéje, Morvaország őrgrófnéja, Habsburg és Tirol hercegesített grófnéja. Nem valami bonyolult dolog.

– És esetleg van, amikor ennél egy kicsit rövidebben mutatkozik be?
– Bensőbb körben fordul elő, amikor csak annyit mond, hogy Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach. Tudja, ő egy nagyon puritán asszony.

– …netán létezik egy ennél is egyszerűbb bemutatkozás?
– Hogy Sissy. De ilyenkor anyám mindig nagyon kiakad. Hogy mit képzel magáról ez a kis bajor… de nem is mondom tovább, mert felség-, azaz feleségárulást követnék el. Szerinte neki nem hozzám, hanem egy pesti viceházmesterhez kellett volna feleségül mennie. Nyilván ismeri a régi, echte gemütlich bécsi mondást, hogy…

– …lehet, hogy nem ismerem…
– Hogyhogy? Maga nem osztrák?!

– Nem. Magyar volnék…
– Magyar! Magyar! Magyar! Gondolhattam volna! Lassan mindenki magyar lesz már itt Bécsben!

– Felség, a világért sem akarom elkeseríteni, de lesz még cudarabb is! Amikor majd jön a bevásárlóturizmus! Nejlonharisnya, farmernadrág meg Gorenje!
– Ennél rosszabb? Hát azt már nem szeretném megérni! Lassan már mindenki magyar lesz a császárné körül! Sok okoskodó rebellis! Deák, Eötvös, Jókai, meg az a pernahajder Andrássy! Ott nyüzsögnek folyton körülötte, és felfalják a szemükkel. Az a Gold… vagy hogy is nevezik? Ja, igen, Arany János is, ahelyett hogy dolgozna a hivatalában, naphosszat csak mihaszna verseket ír, és küldözgeti neki. A Liszt is folyton hívogatja, hogy hallgassa meg a klimpírozását! Sok mihaszna népség! Mondja, most, hogy egymás közt vagyunk… Mi a maga foglalkozása?

– Tetszik tudni, amolyan firkász volnék… Újságíró…
– Vagyis gyáva, puhány, mihaszna civil maga is… Ilyenekkel kezd tele lenni Bécs. Az ilyenek ássák alá a Monarchia jövőjét! Szerencséje, hogy nem Vilmos császárral ül egy asztalnál, mert ő nem ilyen vajszívű!

– Én mindig ilyen mázlista voltam, fenség!
– Akkor maga jártasabb az ilyesféle pletykákban. Én csak a Fremden-Blattot olvasom reggelente, és abban nem engedem, hogy közöljenek ilyen alpári találgatásokat. Bár lassan az se ér egy fabatkát se!

Sissi


– A mienk, a Nők Lapja sokkal jobb, elhiheti!

– Akkor jó! Mert ezek a bécsi firkászok olyan semmirekellő, zavaros alakokról írnak, mint ez a Freud, Mahler meg az a sült bolond Svájcban… az az Einstein! Ez is teljesen bulvár lett mára!

– Tetszett mondani, hogy valamit meg akar kérdezni…
– Majd ha jónak látom, akkor megkérdezem! Mondja, de csak egymás közt… Hallott valamit arról, hogy hogyan került ez a kis parasztlány, ez az Ida nevű parasztlány a császárné mellé társalkodónőnek? Tudja, hogy mit mondott nekem ez a bajkeverő Metternich?

– Nem. Velem nem beszél ilyenekről…
– Hát akkor tudja meg: nekem azt mondta, hogy az a szoknyabolond Andrássy gróf protezsálta be hozzá, azzal a szándékkal, hogy ekként tudják tartani a kapcsolatot. Ismeri maga Andrássyt?

– Néha szoktam járni az Andrássy úton…
– És a feleségemet?

– Nem messze van tőle az Erzsébet királyné útja…
– Persze, mit is várhat az ember egy újságírótól! Szerintem ők, kapaszkodjon meg, összeszűrték a levet. Szerintem ezt az egész kiegyezést is azért forszírozta Sissy! Hogy miniszterelnököt csinálhasson a szerelméből!

– Belőle pedig királyné lehessen?
– Úgy, ahogy mondja, Szegő úr! Ezek mind ilyenek! Mennyire élvezte azt az egész koronázási szertartást ott a Mátyás-templomban meg előtte a téren! Ő csillogott-villogott, minden róla szólt! És ahogyan a bálon táncolt azzal a szoknyapecérrel! Csaknem botrányba fulladt az egész! Én magam láttam, hogy összeért a kezük! Ezért is utálom ezeket az erkölcstelen modern táncokat, mint a palotás. Csak a bujaság a lényeg. Az erkölcsi fertő! És ahogyan egymásra mosolyogtak. Én pedig, az ura, a birodalom császára hozzá sem érhetek! Amikor az asztalnál ülünk, akkor is húzódik tőlem. Pedig én még mindig őt szeretem!

Sissi


– És az a kis művésznő? Schratt Katalin, akivel együtt andalog Schönbrunn parkjában? Gondolom, hogy nem az adórefomról hetyegnek…

– Aber was! Tudja, hogy ki hozott bennünket össze? Éppen a drágalátos feleségem! Hogy ne őt, ahogy mondani szokás, molesztáljam. Annyira elege van belőlem. Szerintem elhidegült tőlem, ahogyan majd mondani fogja száz évvel később Müller Péter. Pedig milyen gyönyörűen indult, milyen aranyos, kedves, félszeg kislány volt!
Emlékszem, amikor megismerkedtünk, egy pillanat alatt belé szerettem. Mekkora skandalum volt! A nővérével, Helennel akartak bennünket összehozni. Bad-Ischlben volt megszervezve az ismerkedés. Jött Helen bemutatkozni – brrrr! Összerezzentem. Vele kéne leélnem az életet? Ez szörnyű volna! Aztán odalépett hozzám egy hamvas, naiv tündér, a húga, Erzsébet. Egymásra néztünk, és egymásba szerettünk. Ő 16 éves volt, én 22. Másnap a mamájától megkértem Sissy kezét.
Nem mondom, kicsit meglepődött, anyám, Zsófia pedig patáliázott, de nem érdekelt akkor semmi. Olyan szerelmes voltam, mint a nagyágyú! Röviddel később össze is házasodtunk Bécsben. Na, ott kezdődtek a bajok! A nászéjszakán. Ott ült az egész család, a teljes kamarilla a hálószoba ajtaja előtt, várva, hogy mire is jutunk egymással. Tudja, hogy ez milyen nyomasztó egy érzés?!

– Nekem egyszer, még régen, a szomszéd dörömbölt át, de már az is hervasztó volt!
– Hát akkor el tudja képzelni! Egyébként sem voltunk a helyzet magaslatán. Engem addig mindenre felkészítettek, a hadsereg irányításától az államügyek intézéséig, de hogy olyankor miként kell vitézkedni, arról egy mukkot nem mondott senki, Sissy pedig a maga 16 évével mit tudott volna minderről?! Magának elmondom: három éjszakát ügyetlenkedtünk végig az udvar átható szurkolása közepette. Hát itt volt az első zökkenő, ám hamarosan jött még ennél is komolyabb probléma. Szegény apám egészségi okok miatt lemondott a trónról, és nekem kellett elvállalnom! Képzelheti, 22 éves fejjel én lettem a Monarchia uralkodója!

– Én meg abban a korban a Bosnyák téri piacon trógeroltam. Az sem volt egy leányálom…
– Uram, ne tudja meg, hogy mivel jár egy ilyen császári munkakör! Az ember bele kilóg! Soha nem kap dicséretet a főnökétől. Eszébe ne jusson, hogy császár legyen!

– Pedig néha elképzeltem magam, hogy milyen jó lenne valamelyik miniállam uralkodójaként…
– Verje ki a fejéből! Ennél még az újságírás is jobb! Nem lenne egy perc nyugta! Elmondom magának, nyáron hajnali négy, télen öt órakor kelek, megborotválkozom, majd iszom egy pohár tejet, ez a reggelim. Ezután hét óráig leveleket írok, vagy az előző napról megmaradt ügyekkel foglalkozom. Hét órakor kérem a kabinetirodák, a császári titkárságok és a hadsereg által aznapra előkészített felterjesztéseket, majd tíz óráig megjegyzésekkel gondosan ellátva visszaküldöm azokat.
Ezután fogadom a főhadsegédemet, a kabinetfőnököket és nagyköveteket, és ez így megy tovább. Minden pillanatom beosztva. Ez így megy évek óta! Ilyenkor délben van csak egy kis időm, amikor ki tudok ugrani a Burgból kedvenc vendéglőmbe egy bécsi tányérhúst megenni. Ilyenkor tudnék együtt lenni a drágalátos császárnéval, ha nem méltóztatna ezúttal is késni.

– Biztosan dugóba keveredett szegény! Előtte döcög egy fiáker…
– Maga csak ne mentegesse őt! Folyton ezt csinálja. Izeg-mozog, mint egy sajtkukac. Lovagol, tornázik, festeget, naplót vezet, mindenféle hibbant értelmiségiekkel kávézgat a Sachernál, Klimttel meg a többi semmirekellővel, engem meg itt várakoztat!

Sissi

– Persze, József bátyám, de szerintem neki sincs könnyű dolga…
– Mondja meg, hogy mit csináljak? Hagyjam ott a birodalom ügyeit, és járjak vele hajóhintázni a Práterbe?

– Ez talán nem lenne a legjobb megoldás! Ezért is menekült el a Hermes-kastélyba a Burgból!
– Pedig nem mondhatta, hogy ne tudott volna félrehúzódni az 1088 szoba valamelyikébe! Nem is neki kellett takarítania, az ablakokat pucolni! Őszintén: a maga felesége nem örülne ennek?

– De biztosan, mert szokott morogni, hogy nincs otthon segítsége…
– Neki meg van, mégis folyton elégedetlenkedik. Pedig még anyám is ott volt mellette…

– Nem lehet, hogy ez is volt a baj? Hogy mindenbe beleszólt…?
– Azt nem mondom, hogy olykor nem vitte túlzásba… De velem is mindig ezt csinálta! Ha egy rosszabb jegyet kaptam a tanáromtól, rendre rám förmedt, hogy utcaseprő lesz belőlem, ha nem tanulok! Hiába voltam császár a birodalomban, odahaza kussolnom kellett! Tény, hogy nem nagyon szívelte a császárnét. De anyámat is meg lehet érteni. Nem szerette azokat a rebelliókat, amit Sissy művelt. Hogy hivalkodóan viselkedett, ledér módon rövid szoknyában járt… Anyám meg kicsit konzervatív ízlésű. De mit csináljak vele?! Mégsem adhatom öregek házába! Sissy pedig rám se hederít. Éli a maga életét, Gödöllőn lovagol, Angliában rókákra vadászik, Korfun nyaral.

– Nem is vezet háztartást?
– Á! Ugyan!

– Nem is főz?
– Olykor-olykor. Akkor is csak a kedvencét. Császármorzsát…

 Képzelt riport: Sissy hercegné, Ferenc József császár felesége Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

 

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top