Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Aktuális

Elment A Karikaturista – Balázs-Piri Balázstól búcsúzunk

77 év humor: testvére emlékezik a legismertebb magyar karikaturistára

Öltönyös-kalapos figurák, miniszoknyás-bögyös macák, nagydarab anyósok, cingár vesztesek és girhes kutyák: gyerekkorunkban mindenütt ott voltak. Kártyanaptárakon, falinaptárakon, megsárgult újságpapíron a nagyi vécéjében, a dohányzóasztalon, a sufniban összegyűjtve, kilós csomagokba kötve. Balázs-Piri Balázs neve ugrik be sokunknak, ha karikatúráról van szó: elképzeljük, ahogy csak folytak, csak folytak ki legömbölyített vagy épp megnyújtott figurái a tollából, vég nélkül.

Most már nem lesz több rajz, Balázs elment erről a vicces földről, vagy hivatalosabban: „életének 77 évében elhunyt Balázs-Piri Balázs Munkácsy Mihály-díjas grafikus, karikaturista”.    

 Gyöngyösön született 1937. február 17-én. A Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott, de már 1958-tól jelentek meg grafikái és karikatúrái. 1964-től a Ludas Matyi, majd az Új Ludas munkatársa, 1993 és 1994 között az Úritök című szatirikus lap főszerkesztője volt. Reklámgrafikával is foglalkozott. 1971-ben nagydíjat nyert Montrealban, 1986-ban Tokióban Excellence díjjal tüntették ki. 1994-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott. Főbb művei közé tartozik a Most mi is fúrunk (Palásti Lászlóval, 1970) és a Kettőslátás (Árkus Józseffel, 1985).

Ez a hivatalos önéletrajz, de van egy „nem hivatalos”, talán még fontosabb, egy szívbéli is. Ezt Balázs-Piri Krisztina kolléganőnk, a Sanoma Médiaakadémia igazgatója (ezúttal inkább csak egy kishúg) mondja el nekünk.

Balázs

A bátyám volt: nyolc évvel idősebb nálam. Így hát ő volt az első hős az életemben. Erős volt; megvédett mindenkitől.  
Később a példaképem lett: persze nem volt könnyű annak, aki a nyomába szeretett volna érni. Csak nem Balázs-Piri Balázs húga vagy? – kérdezték a gyöngyösi, majd budapesti tanáraim, ismerőseim, és mindig magasabbra került a léc, ha kiderült a rokonság. 

Majd a bizalmasom lett. Együtt jártunk házibulikba: engem – naná! – mindenhová meghívtak, hiszen tudták, az ő kísérete nélkül sehová sem engednének el a szüleink. Volt osztálytársnőim közül a legtöbben beleszerettek; ő meg szigorú bírája lett azoknak, akik nekem udvaroltak.
Aztán megnősült, én meg férjhez mentem. A családi körben ő volt a jó fej nagybácsi: a pipájából eregetett füst mellé mindig akadt egy-egy remek sztorija, amit a gyerekek élvezettel hallgattak. Imádták, amikor elmesélte: hogyan lépett be először a híres vicclap, a Ludas Matyi szerkesztőségébe, ahová a legendás főszerkesztő, Tabi László invitálta. Balázs ekkor még mérnökhallgató volt, és éppen egy értekezletre toppant be, amelyen ott voltak a szakma nagyágyúi: Pusztai Páltól kezdve Hegedűs Istvánig mindenki. Balázs zavarában azt kérdezte: „Tessék mondani, ez a Ludas Matyi szerkesztősége?!” Mire természetesen nagy nevetés lett a válasz.

…Elképzelem, hogy most az Égi Szerkesztőségben is milyen nagy szeretettel fogadják a régi kollégák, barátok…

Egyik tisztelője azt írta: Balázsnak köszönheti a nőideálját. Tény: talán senki sem tudott olyan szuperszexis csajokat rajzolni, mint ő.
Nagy dolog (a legnagyobb?), ha valakinek halálhíréről az élet szépsége és derűje jut eszünkbe.

Önarckép
Önarckép

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top