A hír: A több civil szervezetet tömörítő Szövetség a Családért szerint az áruházlánc aláaknázza a hagyományos család eszményét azzal, hogy lakberendezési magazinjának legújabb számában egy gyermeket nevelő leszbikus pár otthonát mutatja be. A szövetség követelte az IKEA-tól, hogy vonja vissza a magazint, és kérjen bocsánatot.
Az IKEA Family Live januári számában megjelent cikk ahhoz ad tanácsot, hogyan lehet „gyerekbarát módon” berendezni egy kicsiny, egyterű lakást. Példaként bemutatják egy kisfiút nevelő nőpár londoni tetőtéri lakásában alkalmazott megoldásokat. A magazin magyar nyelvű kiadásában egyébként nem történik említés arról, hogy a nők homoszexuálisok lennének.
Az IKEA szlovákiai leányvállalata visszautasította a keresztény aktivisták követeléseit, tagadta, hogy „bármit is propagálnának” a kiadványban, mint hangsúlyozták, a cikk „csak egy szimpla történet a köztünk lévő háztartások egyikéről”.
Soma véleménye: Úgy gondolom, hogy ez kiváló reklámfogás. Cikkeznek róla, foglalkoznak vele, annál jobb reklám nincs, mint ha valaki/valami felháborodást vált ki (ezt a saját életemből is ismerem). Épp ezért számomra némileg reklámszagú műbalhé az egész.
Másrészt van benne egy ostoba skatulyázás is (ezt a nagykorú gyermekemberek, durvábban kifejezve: a birkák) sok szempontból szeretik, sőt igénylik is. Én iszonyodom minden fajta skatulyázástól, sablongyártástól. Ez az egyéni, a valódi kinyírása, a birkaszellem erősítése.
Gondolok itt arra, hogy milyen legyen egy üzletember otthona, vagy egy szinglié, egy kétgyerekes családé, egy leszbikus páré, egy keresztény páré stb. Persze nyilván az életkor és a létszám miatt vannak funkcionális praktikák, de kérdem én: hol, miben különbözik egy (akár gyermekét együtt nevelő) leszbikus pár lakása egy heteró párétól? Bemutatjuk egy leszbikus pár lakását? Akkor mostantól az az ő „fajtájuk” otthonának lesz egy prototípusa?
Hiszen lakásszempontból – funkcionálisan – csupán annyiról van szó, hogy két felnőtt nevel egy gyermeket. Hogy ez a két felnőtt milyen nemű, él-e nemi életet és kivel, lakáselosztás és berendezés szempontjából totálisan lényegtelen.
Nekem egyedül ez a durva az egész történetből, ez az individualizációnyíró, előregyártott panelekben gondolkodó hozzáállás. Hamis csinálmány.
Az, hogy ezek a kedves, elfogadó keresztények (akik ugye azt tanulják, hogy „ne ítélj, hogy ne ítéltess”, és hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”) meg végre megint találtak egy felületet, ahol a sok elfojtásukat egyfajta tudatalatti öngyógyító mechanizmussal fröcsögésben élik ki, nem meglepő. Sőt ez már szinte annyira várhatóan kondicionált, mint Pavlov kutyájának a csengőhangra való nyálfolyatása.
| Fotó: ikeafamilylivemagazine.com |
Abban meg igaza van az IKEA-nak, hogy el kell fogadni a társadalom sokszínűségét. És ha ebből a szempontból nézem a leszbikus pár otthonának bemutatását, mégis van egyfajta üzenete a nemi identitás kirakatba helyezésének. És bár a lapnak nem az az elsődleges funkciója, hogy népnevelő feladatokat lásson el, úgy látszik, az áruházlánc vezetése vágyik erre. Összekötve ezt a reklám erejével.
Egyébként meg hagyjuk már élni egymást!