Egy évvel ezelőtt játszották a mozikban a nagy sikerű, Oscar-díjas, Pi élete című filmet, melyben a főszereplő hónapokon keresztül sodródott az óceánon, míg eljutott Kanada partjáig. Egy film a küzdelemről, élni akarásról, hitről és veszteségekről, melyben az elme furcsa játékot játszik a történet szereplőivel és nézőivel, többek között velünk is. Nemrég azonban beszámoltak egy, a filmhez kísértetiesen hasonló történetről.
Nem sok szerencsésebb ember van ma a Földön Jose Salvador Albaniagánál, aki 2012 decemberében hajózott ki Mexikóból El Salvador irányába, ezt követően pedig 14 hónapon keresztül hánykolódott az óceánon, míg csodával határos módon nemrég partot ért a Marshall szigeteken.
Valahogy azt érzem, az Élet néha azért ajándékoz meg ilyen látszólag felfoghatatlan csodákkal, hogy biztosítson minket arról: ha másnak sikerült, nekünk is fog. Hiszen gondolj csak bele, számodra mi a legnagyobb megoldandó feladat most az életedben? – kérdi a Caféblogon a Lélekmozaikok bloggere.
José embert próbáló körülmények között a túlélésért küzdött. Nem tudta, mit fog enni és inni aznap. Csak remélte, hogy megéri a másnapot. Úgy volt képes túlélni, hogy madarakat, halakat és teknősöket fogott, és az ő húsukat, illetve vérüket ette és itta. Amikor nem jutott hozzá ezekhez, és az eső sem esett, a saját vizeletével táplálkozott.
Habár az első fotókon, amelyek róla készültek, látszik, hogy még nincs teljesen magánál szellemileg. Olvasd el, mi volt az első dolog, amit az újságíróknak mondott!
