Bizalom – adakozzunk-e a botrányok után?

1997 óta, amióta legelőször felajánlhattuk személyi jövedelemadónk 1 százalékát, időnként felmerül bennünk a kérdés: vajon minden szervezet úgy használja-e fel a kapott összeget, ahogyan arra adakozóinak ígéretet tett? A kételyeket csak erősítik azok a hírek, amelyek időről időre előtérbe helyeznek egy-egy gyanúba keveredett szervezetet, legutóbb például a Gyermekrák Alapítványt. Tavaly a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) átfogó vizsgálata buktatott le két gyermekekkel foglalkozó alapítványt; négy év alatt a közel egymilliárd forintnyi felajánlott összegből mindössze annak hét százalékát juttatták el a megfelelő helyre – rendkívül szomorú így visszaélni a segítőkészséggel, hiszen így is kevesen vannak, akik hisznek a jó ügyekben és önzetlenül adakoznak egy olyan korban, amikor szinte mindenkinek nagy szüksége van arra, amit összegyűjt.

A KEHI kabinetfőnöke, Bőcz Sándor azonban rögtön kiemeli: ez a két alapítvány kirívó példa, és óv attól a káros általánosítástól, hogy a civil szervezetek képviselői “mind lopnak, csalnak és hazudnak”, mert mint mondja: “a nagy többség becsületes”. “A civil szervezetek működését szigorú szabályok irányítják, és a többség ennek megfelelően jár el és gazdálkodik – hangsúlyozza. – Az pedig nem meglepő, hogy vannak civil szervezetek, amelyek attól tartanak, az, hogy a tisztességtelenül működők törvényt sértenek, pazarolnak és magáncélokra használják a pénzt, rájuk is rossz fényt vet. Így sokszor éppen ezek a szervezetek állnak a szigorúbb ellenőrzések mellé, hogy kiszűrjék azokat, akik visszaélnek a bizalommal, elvégre a becsületesen működőktől szívják el a levegőt” – jegyzi meg Bőcz Sándor.

A KEHI tavalyihoz hasonló átfogó ellenőrzéséhez hasonló vizsgálat korábban nem volt, bár akkor is előfordult, hogy lelepleződtek korrupt alapítványok, így például az Egymásért Alapítvány, amely 2005-ben és 2006-ban adófizetés nélkül hozott Ázsiából az országba milliárdos értékű vámárut, többtonnányi élelmiszert arra hivatkozva, hogy adomány, ám a termékeket eladták. A KEHI képviselője hangsúlyozza, amikor vizsgálódnak, nem elégszenek meg azzal, hogy a papírokat rendben találják. “Utánajártunk minden egyes ügyletnek a láncolatban – számol be erről Bőcz Sándor. – Így derült ki például az is, hogy az egyik alapítvány papíron teljesen szabályosan vásárolt 80 millió forintos berendezését 50 millió forinttal olcsóbban vehették volna meg közvetlenül a forgalmazó cégtől, ha nem iktatnak be egy közvetítőt.” Ebben az ügyben büntetőeljárás is indult.

Bőcz Sándor szerint sok esetben túl sok pénzt visznek el a különböző médiakampányok is, miközben “ezeket az összegeket a támogatottak segítésére is felhasználhatnák”. Hogy ennek gátat szabjanak, a KEHI kezdeményezte, hogy reklámokra az alapítványi kasszából csak 10 százaléknyi összeget lehessen fordítani, a működésre pedig 25 százalékot. A luxusautók, luxusapartmanok vásárlásának és hasonlóknak is véget vetnének: vagyonnyilatkozatot kell tenniük januártól az olyan alapítványok vezetőinek, amelyek évi 50 millió forintnál több állami támogatást kapnak, így a személyi jövedelemadók egy százalékainak felajánlásaiból jelentős anyagi forrást összegyűjtő szervezetek vezetőinek is – nyilatkozta az Indexnek Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Ugyanebben a cikkben úgy becsüli az államtitkár, hogy a harmincegyezer szervezet közül maximum ötszáz lehet valamilyen módon tisztességtelen (persze ez is elég, ha pont belefutunk).

De mit tehetünk, hogy ne fussunk bele? Mindenekelőtt a Bíróság Civil Szervezetek Névjegyzéke mellett a civil szervezetek honlapjáról, az ott található beszámolókból és a NAV oldalán a kizárt adózók listájáról érdemes tájékozódni. Úgy hírlik, már készül a “Semmelweis garancia védjegy”  rendszere is, ami arra szolgálna, hogy megkülönböztessék azokat a becsületesen működő civil szervezeteket, amelyek a jogszabályoknak megfelelően működnek, és a pénzünket a lehető legjobb helyre, a rászorulókhoz juttatják. Aki így is bizalmatlan, az adakozhat személyesen, saját környezetében, vagy választhatja az önkénteskedést – bár mi nem feltételezünk ilyesmit a szervezetek legnagyobb részéről, azért az biztos, hogy a befektetett energiánkat, időnket, odafigyelésünket, vigasztaló szavainkat nem fordíthatja senki luxusautóra.