Március hatodika az energiatakarékosság világnapja. Széttúrom a webet, igazából semmi izgalmasat nem találok, mindenhol ugyanaz a maximum 15 tipp: húzd ki a konnektorból, ne hagyd “stand by”-on, kapcsold le a villanyt, zárd el a csapot, szigeteld az ablakokat, inkább vegyél fel egy kardigánt, mint magasabbra tekerd a fűtést stb.
Persze ezeket ezerszer le lehet írni, aztán el is lehet olvasni nagy bólogatva, aztán amikor este hullafáradtan bezuhanunk az ágyba, nem kikapcsolni az összes stand by-on lévő készüléket. Vagy kikapcsolni. Elképzelni sem tudom, hogy van-e ezeknek a tanácsoknak gyakorlati hasznuk, vagy csak annak lenne haszna, ha apró manóként valaki körbejárna az összes háztartásban és megtenné ezeket a kicsike lépéseket. De hát az a gebasz, hogy ezek az apró manók is mi lennénk, és nem könnyű a dolgunk, ha szuper zengzetes és hangzatos tippeket olvasunk, de az ellenkezőjét tapasztaljuk, amikor elindulunk otthonról. Mert miért is lennénk motiválva a takarékoskodásra, ha nem igazán látunk rá példát és mintát a környezetünkben? Van pár olyan dolog, ami kimondottan bosszantóan felesleges pazarlás.
Sorvezető
Az egyik kedvencem az egy ideje szinte minden patikában bevezetett sorszámosztó rendszer… Belépek, ketten vannak előttem, de sorszámot kell húznom. Egy papírfecni, amire fenntartanak egy gépet, ami egyrészt folyamatosan áram alatt van, másrészt folyamatosan köpi ki magából a papírfecniket, melyekből kettő perc múlva hulladék lesz. Mindig a nyelvemen van, hogy megkérdezzem, vajon a szelektívbe dobják-e a nap végén a sok kis fecnit, de aztán nem visz rá a lélek… De lehet, hogy csak a választól félek. És az értelmét egyáltalán nem látom ennek az egésznek. Miért ne bírnám megjegyezni, hogy a kockás sapkás bácsi van előttem, vagy a neccharisnyás nő?
Oké, a hivatalokban már több a létjogosultsága, de mindig elábrándozom egy olyan kis masináról, amely helyes kis bilétákat köp ki, melyet az ügyintézőnek visszaadva ő már pörgeti is vissza a rendszerbe, hulladék nuku.
Láthatatlan víz
Ez egy másik nagyon érdekes kérdés, amiről itthon még keveset beszélnek. Mert nem csak az jelenti a takarékosságot, hogy lekapcsolom magam után a villanyt, elzárom a csapot fogmosás közben stb., hanem minden egyes vásárlásunk is sokkal több energiát vesz igénybe, mint azt valaha is gondolnánk. Mert mindennek az előállításához energiára és vízre van szükség. Ezt hívják láthatatlan víznek, az egyik legjobb szemléltetését ezen a linken találhatjátok, döbbenetes és egyben ijesztő is. Tehát minden egyes alkalommal, amikor olyasmit vásárolunk meg, amire nincs szükségünk, és csak egy újabb kacat lesz a polcon, akkor szintén energiát pazaroltunk. Nem is keveset.
Az internet is nagy fogyasztó
Oké, tudom, kicsit belendültem, de abba sem szoktak sokan belegondolni, hogy például egy sima internetes keresés is mennyi energiát fogyaszt. Bizony, amikor tükörpontytekintettel unalmunkban guglizgatunk, valahol a távolban szerverek zakatolnak, és azoknak is energiára van szükségük.
Tehát az, hogy lekapcsoljuk a villanyt, kihúzzuk a konnektorból azt, amit nem használunk, letekerjük a fűtést, csak az első lépés lenne egy tudatosabb energiafelhasználás irányába, de rengeteg mindent kellene ennél kicsit nagyobb összefüggésekben átgondolni és megváltoztatni, mert különben kampányolhat, tippelhet bárki, valós változások nem lesznek. És énekelhetjük, hogy jöjjön valaki, szökik az energia, jöjjön valaki, szökik a pénz, nem feltétlenül a pénz lesz a legnagyobb bajunk, ha egyszer csak elfogy a muníció és kiürülnek a tartalékok.
