“A balettet nem mindig szerettem. Egészen sokáig túl vidámnak és rózsaszínnek láttam, amíg harmadikban nem vittek el egy előadásra. Azután már megtetszett a műfaj, de úgy gondoltam, túl idős vagyok, hogy elkezdjek táncolni. Minden, amit csinálnak, könnyednek tűnik, de ha megpróbálnám elkezdeni, sokkal inkább fájdalmas lenne. Azért szeretnék egy modern előadást nézni, mert több hírt hallottam arról, hogy milyen, de személyesen is szívesen megtapasztalnám.” Így írt nekünk Pém Sára 14 éves kislány Miskolcról. Levele nyomán rögtön meglátogattuk őt és családját.
A Pém házaspárnak hét gyermeke van, mégis magukhoz vettek egy nyolcadikat. Az édesanya lelkész, kántor, zongorát és éneket tanít, mellette megszervezte a Létminimum Alatt Élők Társaságának miskolci szervezetét. Gyűjtéseket szerveznek, szegény családokat támogatnak, mint mondják, van, aki náluk is rosszabb körülmények között él – csakhogy közben ők is igazán nehéz helyzetbe kerültek. A hallássérült édesapa harmincnyolc évnyi munka után vesztette el földmérő mérnöki állását, amikor felszámolták a cégét. Így kell most eltartaniuk nyolc gyereket, az édesanya mégis azt mondja, nem bánja, hogy nagycsaládosok lettek.
“Mi is sokan voltunk, ez volt előttünk a minta. De mi még könnyebben felnőttünk, könnyebb volt az élet, és vannak ennek előnyei is. A gyerekek egymást is formálják, mindegyikük egy ablak a világra, és bizonyos tulajdonságok, mint a szociális érzékenység és segítőkészség, csak nagy családban alakulhatnak ki.”
Elhatároztuk, hogy szerzünk Sárinak egy jó napot, ezért levelét közzétettük 33 kívánság oldalunkon. Az NLCafé jótékonysági akciójában már számos kicsinek ajándékoztunk élményt olvasóink segítségével. Ezúttal Kopeczny Kata, a Szegedi Kortárs Balett Harangozó Gyula-Díjas volt táncosa jelentkezett “jó tündérnek”, vállalta, hogy teljesíti Sára kívánságát: meghívta őt édesanyjával együtt Budapestre.
“Arra gondoltam, hogy a Szegedi Kortárs Balett egyik előadására mehetnénk el együtt, előtte és utána beszélgethetnénk. Sikerült beszélnem Pataki Andrással, az együttes igazgatójával, és nagy szeretettel várják a kislányt az egyik előadásukra.” A találkozó azóta létrejött, Sára megilletődve, de boldogan mosolygott a kameránkba. Nézzétek!
