Nagyon kevés az igaz és jól odaillő fotó. Mert miért is teszi fel az ember egy ilyen helyre a képét? Azért, hogy elkeljen, mint egy portéka, hogy vegyék, vigyék. Ezért több dolgot is mérlegelni kell a kép feltöltése előtt:
– Olyan ember árulja magát, aki már elkelt. Nem minősítem, és el sem ítélem emiatt, hiszen a maga magányát mindenki maga érzi. Ő rejtőzködős képet fog feltenni. Vagy egy teljesen semleges virágot, állatot, esetleg egy idegen ember arcát. Evvel nem fog messzire jutni.
– Frissen túl egy csalódáson. A régi kedvessel egy kiránduláson, de az ex kivágva, áthúzva megsemmisítve. Csak a hirdető arcáról sugárzik a boldogság, igaz, hogy a régi szerelemnek szól, nem a jövendőbelinek, tehát ez is felejtős.
– Csoportkép vagy két egynemű ember. Fogalma sincs róla a kép felrakóján kívül senkinek, hogy ki is az, akit választani lehet, vagy kell. Kuka.
– Családi vacsora, gyerekekkel, unokákkal. Hát, megint csak nem a legjobb megoldás. Tudjuk, hogy kutyával gyerekkel mindent el lehet adni, de azért ezt mégse!
– Némely férfi kedvenc képe: “Én és a halam” Ettől megőrülök! Szívesen pecázok én is, néha-néha, de a csendes őrültektől menekülök. Betolja a képembe, maga elé helyezi azt a büdös, nyálkás, pikkelyes izét, és még el is várja, hogy megcsodáljam mekkora hoho! Na várjad csak tovább az aranyhalad!
– Másik kedvencem a faroknövelő autó melletti pózolás. (lehet nem is az övé, csak melléállt). Nekik mindig megdicsérem a kocsijukat!
– Fürdős képek. Nyakig vízben, sokat sejtetően, vagy a még többet mutató fürdőgatyában, kibukkanó pocival. Elég csúszós ügy.
És mi a helyzet a humoros fotókkal vagy a profilképként használt festményekkel? A Bársonykanapé blogról kiderül, ahol azt is megtudhatod, hogy milyen is a jó fotó.
