Vannak dolgok, amikért rettentő nagy erőfeszítéseket teszünk, és közben ott van a szemünk előtt, teljesen elérhető közelségben. Nálam például ilyen, hogy mindig keresem a lehető legfinomabb magyaros és házias ízeket az éttermekben. Természetesen vannak is tökéletes megfejtések is, mint például a Bock Bisztró vagy a régi Kistücsök és a többi, de ezek egy teljesen más ligában játszanak mint a most következő “vendéglátóegység”!
Az utóbbi egy évben, azt hiszem, a legtöbbet hétköznap, a Fehérvári úti piacon ebédeltem és ebből is a legtöbbet a “Naná, hogy finom”-nak nevezett társaságnál! Hallottam már róla pár évvel ezelőtt haveromtól, de ennek ellenére voltam olyan balga, hogy sose próbáltam ki. Végül tavaly megtörtént a próba és szerelem lett első ízlelésre!
Az ízek tökéletesen háziasak – elvileg full családi vállalkozás a szó legszorosabb értelmében –, sőt már-már odáig merészkedem ebben az állításban, hogy megkockáztatom azt a kijelentésemet, hogy egy-két ételük tökéletesen olyan, mintha Édesanyám csinálta volna, ami nekem rettentően nagy szó. Ja és, hogy mi a vicc az egészben? Az, hogy rettentően finomakat és nagyon ízleteseket ehetünk viccesen olcsón, a fentebb említett egységekhez képest pedig fillérekért, de újfent figyelmeztetem magamat, hogy nem szabad közös nevezőre hozni őket.
Pontosan mit érdemes enni, mennyibe kerül, stb? A teljes cikket a Hétköznapi ínyenc blogon találod.
