Ne vádoljuk a hajléktalanokat! Segítsünk nekik!

Nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy az ember elképzelje, mi minden történhet egy nővel az utcán… Elég csak arra gondolni, hogy a statisztikák szerint a hajléktalanok, pár évvel az után, hogy utcára kerültek, meghalnak. Kevesen bírják sokáig. Nem csoda: kosz, hideg vagy kánikula és teljes kiszolgáltatottság az életük. Ehhez jön a magánélet szinte teljes hiánya, hiszen egyszerűen nincs hely, nincs egy otthon, ahol az ember vagy csak saját magában vagy a párjával lehetne. Elképesztő higiéniás körülmények között élnek, és nem biztos, hogy eljutnak orvoshoz a betegségeikkel.

Sokan őket hibáztatják a sorsukért. Hogy ők tehetnek arról, hogy utcára kerültek, sőt azt feltételezik, hogy még jól is érzik ott magukat. Persze, biztos vannak olyanok, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ott legyenek, ahol vannak, de a többség a szerencsétlen körülmények áldozata.

 Akármilyen statisztikát, kimutatást megnéz az ember Magyarország gazdasági helyzetéről, és a lakosságon belül a mélyszegénységben élők arányáról, riasztó képet láthatunk. Egyre több az utóbbiak aránya a társadalomban, és egyre hosszabb sorok kígyóznak ételosztáskor. És a szociális szakemberek szerint már nemcsak a hajléktalanok, hanem a kisnyugdíjasok, kiskeresetűek is beállnak a sorba…

Fontos, hogy ne vádoljuk őket, és hogy tudatában legyünk: bárki kerülhet hasonló helyzetbe. A teljes cikket az Ursula blogon találod.