A szociálpszichológiában bystander-effektusnak hívják a járókelők közönyét, amire 1964-ben figyeltek fel New Yorkban, amikor a 28 éves Kitty Genovesét két késszúrással megölték a nyílt utcán, és előtte hiába kiabált segítségért, senki sem reagált. Kísérleteket kezdtek el végezni, és észrevették, hogy ha tömegben kerül valaki bajba, csupán a járókelők 40 százaléka segít, ha azonban csak egy ember van a közelben, ő 70 százalékos eséllyel lép közbe. Azóta számos kísérlet készült, a legutóbb, 2014 februárjában a norvég S. O. S. gyermekfalu készített kampányához egy videót, melyben egy 11 éves didergő kisfiút ültettek le egy oslói buszmegálló padjára.
Elindult hazánkban a Hősök Tere-projekt, melyben már 120 önkéntes próbálja adaptálni a neves szociálpszichológus, Philip Zimbardo hétköznapi hősök kísérleteit. Ezzel szeretnék ösztönözni a magyarokat, hogy megnőjön egymásban a bizalmuk, és bízzanak végre önmagukban is annyira, hogy levetkőzzék a gátlásaikat és odalépjenek ahhoz, akinek szüksége lenne a segítségükre. A program a Deák téren kezdődött.
A közvélemény-kutatás alapján, melyet a témakörben kezdeményeztek, ezekkel a tulajdonságokkal írták le az emberek a hétköznapi hőst: bátorság, erő, segítőkészség, önfeláldozás, önzetlenség, figyelmesség.
A Hősök Tere-projekt célja, hogy mindannyian felvértezzük magunkat ezekkel az ismérvekkel és képesek legyünk helytállni bizonyos helyzetekben.
Fontos megértenünk, hogy le kell tennünk a közönyt, és cselekednünk kell még akkor is, amikor könnyebb lenne sumákolni!
Nézd meg a videót a Zacc blogon!