Bölcsi vagy bébiszitter – Gyes külföldön

“Külföldön élek. Két 26 hónapos, csodálatos ikergyerekem van, Ábel és Ráchel. Egyelőre itthon vagyok velük. Az első év óriási erőpróbájához képest mostanra szinte üdülés velük lenni. A sok befektetett energia, a mesélés, mondókázás, együttes játék, a kialakított szokások nagyon bensőségessé tették a családi hangulatot. Sajnos itt, Olaszországban nagyon rövid a gyes (3 hónap kötelező + 6 hónap fakultatív – ikrek esetében luxusszámba menő 2×6 hónap fakultatív gyes). Ennek lejártával a felhasználatlan szabadságokat is kivettem, majd egy év fizetés nélküli szabadságot kértem. Szeptembertől viszont újra felmerül a kérdés, hogy mi legyen a gyerekekkel. Megpróbálhatok még pár hónap fizetés nélküli szabadságot igényelni, de nem sok esélyt látok rá, hogy megkapom. Akkorra már 32 hónaposak lesznek, tehát több mint 2,5 évesek. Körülbelül napi 5 órát lennék távol itthonról, mert részmunkaidőben dolgozom. Nem tudom eldönteni, mi lenne a jobb, ha bölcsődébe kerülnének, vagy ha bébiszitter vigyázna rájuk arra a pár órára, amíg nem vagyok itthon. Már ezerszer mérlegeltem mindegyik megoldást. Van egy 50 körüli, olasz hölgy, aki jelenleg is jár hozzánk. Kedves, türelmes, szinte rajong a gyerekekért, ők is szeretik, mi is meg vagyunk vele elégedve. Persze kérdés, ha a jelenleginél több feladat hárulna rá, mennyire állná meg a helyét. Nemrégiben a bébiszitterünk férje kórházba került, így egy ideig nem tudott jönni hozzánk. Akkor felmerült bennem, hogy ha hasonló, komolyabb eset fordul elő vele vagy valamelyik családtagjával, egyik napról a másikra megoldatlan marad a gyerekek felügyelete. Nem tudom, hol találhatnék egy hozzá hasonlóan megbízható, a gyerekek igényeire érzékeny embert. Nem akarom »akárkire« hagyni őket. Ilyen szempontból a bölcsőde nagyobb folyamatosságot biztosít. Ha bölcsődébe nem mennek, akkor három és fél évesen kerülnének óvodába, ahol az itteni szokás szerint szétválasztják az ikreket. Nem volna jó előbb együtt járni valahová? Ön hogy látja ezt? A másik problémám a munkával kapcsolatban, hogy évente körülbelül 3-4-5 alkalommal, 3-4 napos üzleti útra kell mennem. Már arra is gondoltam, hogy felmondok. De manapság igen nehéz állást találni, főleg nem olyat, amelyik közel van, és csak részmunkaidős. Ön szerint mikor érik meg arra egy gyerek, hogy az anyja többnapos távollétét ne traumaként élje meg?”

Mi a jó?

Ha maga szívesen megy vissza a részmunkaidős állásába, minden aggodalom ellenére, akkor menjen, és az utazások miatt semmiképpen ne mondjon fel! Az anya állapota, hogy azt csinálhatja-e, amit szívesen tesz, közvetlenül is hat a gyerekekre. Ebben az életkorban, ha a gyerekek a megszokott helyükön maradnak egy jól ismert és szeretett személlyel, aki az apa vagy a kedves hölgy, akivel egyébként is az idejüket töltik, illetve mind a kettő, az ilyen elválás már jobban elviselhető a számukra. Persze lehet, hogy amikor hazajön, egy-két percig magára se néznek, mintha ott se volna, de egy idő után valamelyik biztos odafut magához. Igen, feltehetőleg könnyebb volna az átvezetés az óvodai létezésbe, ahol majd különválasztják őket, ha először a bölcsőde gyerekközösségében még együtt lehetnek. Nagy amerikai vizsgálatok szerint – ott is hasonlóan korán kell visszamenni a szülés után – jó lenne megoldani, hogy egyéves koráig ne kerüljön intézménybe a gyerek. De hát maguk ezen régen túl vannak. A második életév körül már kifejezett haszna is lehet a bölcsődei létnek – mondják a vizsgálatok –, meggyorsíthatja például a beszédfejlődést… Igaz: ezért esetleg a gyerekek magasabb agressziós szintjével kell fizetni.

A döntést – kedves bébiszitter vagy bölcsőde – egyértelművé tevő szakmai tanács persze nincs, nem lehet, legalábbis én nem ismerek ilyet. Gondolom, a rokonszenves hölgy akkor sem tűnne el a gyerekek életéből, ha bölcsődések lennének. Biztos, hogy mint áthidaló megoldásra, újra meg újra szükség lenne rá, különösen akkor, ha a gyerekek vagy a gyerekek közül valamelyik megbetegszik, ami a bölcsődébe kerülés után az első időkben mindenképpen várható. Levelének nem idézett részében arról is kérdez, hogy vajon ott aludjanak-e a kicsik, vagy ebéd után a bébiszitter elhozza őket. Igazuk van azoknak a szülőknek, akik arra figyelmeztetik, hogy ilyenkor a gyerekek már otthon nem nagyon alszanak, aminek következtében túlfáradnak. Én tehát ebben a dologban azt javasolnám, hogy maga hozza el őket, alvás után.