Szülőszoba helyett egyetemre küldenék a cigány lányokat

Cserdi cigány gyerekek játszanak a Pécsi Egyetem közgazdasági kara előtti téren, még a polgármesterüket is gátlástalanul fröcskölik le. Belefér. Reggel együtt indultak a falujukból nem hétköznapi céllal.
“A köcsögmentesítés 2.0 pedig arról szól, hogy az 1.0-ban elmentünk a sittre a szüleitekkel, nagybátyáitokkal, a szüleitekkel, titeket meg el akarlak vinni az egyetemre, hogy lássátok, van más jövőkép is. Benne vagytok?” – kérdezi a polgármester a gyerekeket M. Kiss Csaba riportjában.

Ezek a cserdi lányok még messze vannak az egyetemistakortól, de közel ahhoz, hogy szüljenek, legalábbis a sztereotípiák szerint. Bogdán László Cserdi polgármestere más jövőt szán a falu lányainak. Cserdiben már évek óta ötvenezer forintot kap az a gyerek, aki képességeihez mérten jól tanul, és templomba is jár. Tavaly erre a célra háromszázezer forintot különített el a polgármester, de végül másfél milliót kellett kifizetnie. Most a cél az, hogy a szülőszobák levegője helyett az egyetemi levegőbe szagoljanak bele a helyi csajok.

“Ennyi cigány egyetemen egy időben, egyszerre még sosem volt” – mondja a polgármester. De majd lesz, és hogy mi hathat egy egyetemen az általános iskolás gyerekekre? Mondjuk a fogadtatás. Emberszámba és komolyan vették őket. A rektori vagy a dékáni székig a valóságban persze nehezebb lesz eljutni, most könnyen ment.

“Én is elkötelezetten szeretném segíteni őket, mert tényleg látom, hogy alulról is lehet építkezni. Nemcsak fölülről lehet észt osztogatva megmondani, hogy mit kell csinálni, hanem igenis, ha hagyjuk az embereket, akkor alulról is megtalálják a saját útjukat” – mondja Héder Sándor címzetes egyetemi docens, tréner.

Mindez a gyerekeket egyelőre hidegen hagyja, ellentétben Pécs panorámájával, ami csodás az egyetemi toronyból. Innen messzebbre látni, mint Cserdiből.
“Nagyon szép volt, meg tetszett minden. Jó lenne tanulni, mert akkor nemcsak közmunkások lennénk, hanem tanulnánk mindenből” – mondja Bogdán Bianka. “Először is érettségizni szeretnék. Anyukámék nem érettségiztek, most is a faluban közmunkások. Úgyhogy szerintem ők örülnek annak, hogy én jobb sorsra viszem.”

A polgármester módszerei persze megkérdőjelezhetők, és talán nem szerencsés az anyaságot a tanulással szembeállítani: az ideális cél talán a lehetőség megadása, ugyanakkor szabad választás meghagyása lenne, mindegy, milyen néprétegről van szó.