Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás izén is innen, ahol a töpifarkú malac túr, tökre közel, szinte a szomszédodban, sőt talán tényleg a szomszédodban, éppen Csepelen, élt három kistacskó: Csepel, Csikó és Csomó. Legalábbis ez most a hivatalos nevük, mert mikor megszülettek, senki nem hívta őket sehogy – kezdi a történetet a Demény, a kötsög szerzője.
Nem indult egyszerűen az életük. Nem babusgatta őket egy család, nem simogatta hátukat egy gazdi keze, nem is hallották azt a szót, hogy gazdi soha. Állatorvossal nem találkoztak, sosem kaptak oltást, féreghajtást, tökre sok veszélynek volt kitéve piciny kis testük, mert senki nem törődött velük. Hamar elszakadtak az anyukájuktól, és egy dobozba zárva elhagyatott gyárba vitték őket. Na, nem töpigyárba, és nem azért, mert kölyökmunkára akarták őket fogni, hanem azért, hogy ott a sötétben, ketrecekben, dobozokban várják, hogy egy nagy teherautó az éj leple alatt kivigye őket az országból.
A szívszorító történet folytatásáért katt ide!
