Misi, az építőmester

– Papa, nem akarsz bejönni? – invitál kedvesen a robotjába.
– Megmutogatod, hogy hol mi van? – kérdezem.
– Itt a függöny. Így felhúzni lehet, meg lehúzni lehet. Most éppen fel akarom húzni. Ha akarom, akkor bekapcsolom ezt, ha akarom, akkor meg kikapcsolom.
– Mit?
– Hát ezt.
– Mi az az ezt?
– Hát a lábmelegítőm.
– Jancsi, nem ugrálhatsz a lábmelegítőmön!
– Ez itt az ajtó.
– Itt lehet bejönni?
– Nem, ez alvóajtó! – mondja Misi, és a fejére húzza a paplant.
A múltkor meg autót épített.
– Az enyém egy nagyon furcsa autó – mondta, mert Misi ha épít, nem tucattermékeket gyárt, hanem mindig valami nagyon egyedit. – És középen van a sziréna. És egész jó kocsi. És felül megy ki a benzin.
De bár Misit borzasztóan izgatja a különböző masinák és robotok működési elve, azért azt gyorsan leszögezném, hogy a dolgok esztétikai értéke is sokat számít neki. Nagyon fejlett a szépérzéke. A múltkor például vettünk ilyen hosszúkás gyümölcsös szeletet a boltban. Kettőt vettünk: egyet Jancsinak, egyet neki, nem akartunk lehetőséget adni a konfliktusra. Jancsi a sajátjából letört egy darabot, de úgy, hogy közben Misi gyümölcsös szelete is megrepedt egy picit. Misi keserves sírásra fakadt. Nem értettem, hogy mi bántja, hiszen Jancsi az övéből nem evett. Misi mégis vigasztalhatatlan volt.

– De hát most mért sírsz? – kérdeztem tőle. – Ott van neked az egész!
– De én nem akarok ilyen billenőset! – hüppögte Misi.
Abból is látszik, hogy Misi milyen nagy építőmester, hogy mennyire könnyedén tud átépíteni dolgokat. Én személy szerint eléggé tartok az átépítésekkel járó maceráktól, de Misinek meg se kottyan az ilyesmi. Egyszer a kezébe kaparintotta például egy ételhordó fogóját, egy félkör alakú, hajlékony műanyag darabot. Először szivárványnak nyilvánította, de aztán a szivárvány, mint kiderült, elromlott. Misi azonban nem csüggedt, átépítette állatkertnek.
– Az állatkert is elromlott – tudatta Misi a műanyag izét hajlítgatva –, és lett belőle egy járda.
A járdából lett egy nagy görögdinnye! A görögdinnye is elromlott, azóta lett belőle egy sín. Misi olyan sokat és lelkesen épít, hogy néha úgy tűnik, mintha az egész világot egy építész szemével nézné.
– Ó, te téglából vagy megcsinálva – közölte velem a minap. – Én is téglából vagyok megcsinálva. Meg papa, te is téglából vagy megcsinálva.
– Hogyhogy? – csodálkoztam ezen.
– Mert így csináltak téged meg – zárta le Misi a témát.
Csak azért nem csodálkoztam jobban, mert eszembe jutott, amit a Mama nevű nagymamájának mondott Misi egyszer a feleségemről:
– Képzeld, kiskoromban neked mondtam, hogy anyu. Anyu még nem volt megépítve, hanem a dédimamának, nem a dédimamának, hanem a nagymamának a hasában volt.
Misi szemében mindannyian tákolmányok vagyunk.