Renuka Manisha Viranga Birbal az egyike azoknak, akik utoljára látták a végzetes útjára induló maláj gépet. Ő csekkolta be az utasokat beszállás előtt, és itt írta le, kiről mire emlékezett. Egyszerű, apró emberi dolgok…
Kire emlékezett Renuka?
A viccelődő focirajongókra, akiknek eredetileg nem egymás mellé szólt a jegyük, és amikor megkérdezték őket, szeretnének-e egymás mellé ülni, akkor az egyikük nevetve megjegyezte, hogy nem, mert szeretné kipihenni magát.
Egy kedves családra, akik 10 bőrönddel érkeztek, azt mondták, hosszú idő után térnek haza.
Egy mosolygó gyerekre, aki integetett is neki.
Egy másik gyerekre, aki megkérdezte az anyukáját, hogy mikor látják újra a bőröndjeiket.
Egy férfira, aki új életet akart kezdeni Malajziában.
A nagymamára, aki lefényképezte a gyerekei és az unokái becsekkolását.
Egy fiatal férfira, aki megkérdezte, van-e még ideje elugrani venni valamit.
Egy fiatal házaspárra, akik a nászútjukra utaztak.
Egy férfira, aki az édesanyja temetésére tartott.
Egy gyönyörű, félig maláj, félig holland kislányra, aki még rá is mosolygott.
Egy kollégájára, aki a családjával érkezett, és boldogan mutatta be a családját. “Hamarosan találkozunk” – ezzel búcsúzott tőle.
