Jancsi szédületes gyorsasággal okosodik. Már a bilire szoktatásnál tartunk. – Jancsi, lesz bilizés? – kérdezem reggel. – Nem! – mondja Jancsi, és határozottan toppant a lábával. – Na, pisilj a bilibe! – kérlelem. – Nem! – mondja Jancsi, és rázni kezdi a fejét fülig érő szájjal, mert nemet mondani nagyon jó vicc. Annál már csak a fejrázás maga nagyobb vicc, úgyhogy Jancsi tiszta erőből rázza, gyorsított felvételben, addig és annyira, hogy végül felborul. Aztán feláll, és rázza újra elesésig. Jancsi valamiért imád elszédülni. Gyakran kapom azon, hogy körbe-körbe forog a saját tengelye körül, míg el nem szédül, és a fenekére nem huppan. Egyik kedvenc szórakozása ez neki.
A játszótéren a legkedveltebb játéka természetesen a körhinta. Más játék nem is érdekli jóformán. A többi gyerek jön-megy, kiszáll-beszáll, de Jancsi állandó utas, aki végül mindig egyedül marad a körhintában. De nem csügged, türelmesen lógázza benne a lábát, amíg valaki, mondjuk a nagytestvére, Misi meg nem forgatja. Ha valamilyen különös oknál fogva Jancsi történetesen nem ül benne a körhintában, akkor rámutat, hogy “oda, oda!”, és odaszalad. Ha megállítják neki, örömében ugrál, és verdes a kezével, mint egy kismadár, aztán nagyon profin beszáll, és helyet foglal.
A nagyobb gyerekektől azt is elleste, hogyan kell viselkedni a pörgő körhintában: hetykén hátradől, és felteszi a lábát a középen levő kormányra, úgy kiabálja lelkesen, hogy: “vííí, vííí!” Ha nem állítják meg neki a körhintát, akkor Jancsi elkezd mellette körbe-körbe szaladgálni, mert a játszótéri körhintánál jobb játék csak egy van: a forgó játszótéri körhinta mellett szaladgálni körbe-körbe.
A végeredmény persze mindkét esetben ugyanaz: úgy dülöngél cukin, mintha részeg volna, aztán puff, elesik. Jancsi nem szereti, ha csak úgy egyhelyben áll a világ, azt szereti, ha forog vele, vagy valami más érdekeset csinál. A múltkor például teljesen magától rájött arra, hogy ha terpeszbe áll, és a lába között kukucskál hátrafelé, akkor minden a feje tetejére áll. Ez annyira tetszett neki, hogy nem győzött vigyorogni rajta. Jancsi szédítő tempóban okosodik, és ezt tudja is magáról.
Nagyon szeret megnevezni dolgokat, büszke rá, hogy mennyi mindennek tudja a nevét. Úgyhogy jön-megy a világban, mindenre rámutat: “kuka”, “cica”, “szék”, és közben helyeslően bólogat magának. Mondanom sem kell, hogy olyan hevesen bólogat, hogy néha ettől is elesik. Tényleg épp csak szeszes italokat nem fogyaszt Jancsi, hogy a kívánt bódulatot elérje. Az alkohol szerencsére nem érdekli még, de például a kávé nagyon. Ennek kapcsán nemrég kimondta élete második mondatát (az első az volt: Pápá kupak!). Egyik reggel megkaparintotta a feleségem szerencsére már üres kávésbögréjét, és ettől annyira boldog volt, hogy az sem zavarta, hogy egy csöpp kávé sem volt benne, ivást imitálva az arcához nyomta a bögrét, majd elégedetten bejelentette: – Ittam kávét!
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
