Május óta tudjuk, hogy háromszáz szegény körülmények között élő családot terveznek kiköltöztetni Miskolcon. Úgy tudni, egy stadion parkolója épül házaik helyére, de nemcsak ez az indok. A nyomor nem szép látvány: mindenki jobban örül, ha nincs ilyen a városában. Másrészt ahol szegények élnek, ott mindig van díjhátralék is: így a jogalap is megvan. Ezt tovább erősíti a többségi akarat: harmincötezer helyi lakos írta alá, hogy egyetértenek az önkormányzat által megszavazott tervvel.
Ez komoly érv a kezdeményezőknél, bár a “többség dönt” szabálya már számtalan bajt okozott a múltban, ugyanis sajnos nem igaz az a tétel, hogy a többségnek mindig igaza van – bár lehet igaza a saját szempontjából. Az pláne nem igaz, hogy a többség mindig emberséges lenne. Ha a többség szava szent volna, akkor az sem lehetetlen, hogy a mai napig tartanának nálunk nyilvános akasztásokat: elképzelhető, hogy igen sokan egy ilyen indítványt is aláírnának.
Szociális szféra vagy rendőrség?
Ettől még persze nem biztos, hogy nem jó ötlet megszüntetni élhetetlen helyzeteket, és romhalmazok helyett mondjuk olcsó bérlakást, netán munkalehetőséget teremteni a fedél nélkül maradtaknak. Nem ingyenesen, nem segélyként, hanem értelmes szerződés formájában, ami akár az érintettektől elvárható felelősségtudatot is rögzíti: a környezet rendben tartását és rezsigazdálkodási tervet például. Ám valamiért jobban veszi ki magát, ha szociális munkások intézik az ilyesmit, mint ha politikusok és rendőrök.
A kilakoltatás mindenesetre elkezdődött, méghozzá két nagy falattal: egy mozgáskorlátozott asszonynak és egy kisgyermekes családnak kellett távoznia. “A kisbabám 8 hónapos, egész éjjel nem tudtunk aludni – meséli Szamkó Józsefné. – Amikor hazaértünk, minden dolgunk ki volt pakolva, ha a szomszédasszonyom nem erélyes, a gyerekeimet is elviszik.” Az asszony azt állítja, nem tudott a kiköltöztetésről, és már rendezte korábbi tartozásait. Az önkormányzat képviselője szerint viszont ez nem igaz, mint mondja, szabályosan értesítették a családokat. “Miskolcon jogállam van” – tette hozzá.
Rosszból rosszabba
Hamarosan a többieknek is menniük kell (vélhetően Annabányára, ahol viszont még rosszabbak a körülmények); az önkormányzat elszánt. Még pénzt is kínált azért, hogy jobb belátásra bírja lakosait: kétmillió forintot ígért annak, aki nemcsak a nyomortelepet, de lehetőleg még Miskolc környékét is elhagyja. Érdekes ez a hozzáállás: inkább fizetünk, csak ne is lássuk, vesződjön a problémával más. Sajnos azonban az efféle gondok ennél szélesebb körűek: ha szűk határainkon átlökdössük is őket, attól még visszahathatnak ránk – a szomszédainkról nem beszélve.
Helyi jogvédők feljelentést tettek a mostani kiköltöztetések miatt. Váradi Gábor, a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke azt mondja, nem lehet gyerekeket kiszolgáltatott testi-lelki helyzetbe hozni. “Mi támogatjuk a felszámolást, de nem a deportálást, a kitelepítést, azt, hogy családokat földönfutóvá tesznek” – nyilatkozta a Hír24 híradójának, majd hozzátette: sátras tüntetést terveznek a város több pontjára. Az ellentábor szerint egy önkormányzat nem alkalmazhatja a megfélemlítés eszközét a társadalmi és szociális problémák valódi megoldása helyett. Mint hangsúlyozzák, hiába hivatkozik bárki is az emberek érdekeire, “észre kellene venniük, hogy Miskolcon is emberek sorsáról döntenek”.
A Hír24 stábja helyben élőket is megszólaltatott. Egyikük így fogalmaz: “Itt nőttem fel, itt lakom gyerekkorom óta, itt szeretnék maradni.”
