Ismersz ilyen bohócot? Azt érzem, hogy a világ tragédiái mindig elgondolkoztatnak saját felelősségünkről. Milyen szerepet játszunk mások életében, és családunk, barátaink, ismerőseink milyen szerepet játszanak a mi életünkben? Figyelünk-e eléggé egymásra, hogy felfedezzük, ha baj van?
A férfiaknak ez talán különösen nehéz. Mert az természetes, hogy egy nő kibeszéli, kisírja vagy kihisztizi magából a fájdalmát, a félelmét, a szorongását. De mit tesz egy férfi? Legtöbbször elfojtja, hogy megtartsa a világ előtt azt az illúziót, hogy ő mennyire “erős”.
Nem az a férfi az erős, aki elnyomja, elássa magában a negatív érzéseit… Nem az a férfi erős, aki mindig mosolyogva áll a világ elé… Nem az a férfi erős, akinek nincsenek könnyei… Sokkal inkább az a férfi ERŐS igazán, aki a külvilág legnagyobb viharában is oda tud állni a párja elé mélységes hittel a szemében, és azt tudja mondani: “Ne aggódj. Minden megoldódik. A Gondviselés segít.” Az ilyen férfi EREJE Hitében és Önmagában van. Mosolya őszinte és valódi. Nincsenek mögötte elfojtott titkok. Lelke stabil alapokra építkezik, érzéseit megélve éli a napjait, és ha kell, elsírja fájdalmát.
A ki nem csordult könnyek vezetnek depresszióhoz, alkoholhoz, kábítószerhez, és szélsőséges esetben ahhoz, hogy a lélek megfutamodik, és feladja a küzdelmet a földi élet színpadán… Legszívesebben receptre írnám fel a rendszeres beszélgetést és a sírást…
Felelősségünk van abban, hogy szeretteink mosolya mögé lássunk…
Olvass tovább a Lélekmozaikok blogon!
