Kerekes Vica: A vagányság mindig is bennem volt

Édesanyád is elkísért, itt kávézik a szomszéd asztalnál. Máig ilyen szoros a kapcsolat köztetek annak ellenére, hogy más országban éltek?
Fiatalabb korában anyu sokat utazott, amikor a tanítás mellett idegenvezető is volt. Most már nyugdíjasként otthon van, de nem hagyom elpuhulni. Legalább havonta egyszer látjuk egymást. Most például Füleken felszállt a buszra, én Prágában vártam rá, és együtt jöttünk Budapestre. Neki ez már világ körüli útnak számít, mármint hogy három országot érintettünk.

Ha átváltanánk angolra, menne?
Nagyon egyszerű mondatokban ki tudnám fejezni magam, de éppen azért nem mertem sokáig angolul megszólalni, mert azt szeretném magamból visszaadni, amilyen igazából vagyok. Attól félek, önmagam csak az anyanyelvemen lehetek. Szlovákul és csehül sem tudom úgy kifejezni magam, mint magyarul.

Édesanyád nagyon kedves palóc tájszólással beszél, a te kiejtéseden azonban ez nem érződik. Külön figyeltél rá, hogy levetkőzd?
Egyrészt a palóc nyelv hatása annyira soha nem volt erős nálam, másrészt az alapiskolás tanító nénim Királyhelmecről való volt, ahol nem palócul beszélnek. És mivel őt hallottam sokat, valószínűleg belém ivódott, ahogy ő beszélt. A pozsonyi színművészetin pedig, amit ugye szlovákul végeztem, havi négy órában tartottak nekünk, magyaroknak magyar beszéd, illetve magyar előadó-művészet foglalkozást.

Egyszerűbb vagy nehezebb így boldogulni színészként, hogy egyszerre próbálod megvetni a lábad a cseh, a magyar és a szlovák piacon?
Azért nem jelentkeztem annak idején a pesti színművészetire, mivel az anyanyelvemnek már a birtokában voltam, vagyis csak tőlem függött, hogy Magyarországon is megismertetem-e magam. Ha nem Pozsonyba jelentkeztem volna, akkor viszont a szlovák, s azzal együtt a cseh nyelv is eltűnt volna az életemből. Szlovákiában már megcsináltam két filmet, amikor átjöttem Magyarországra.

Jelenleg Csehországban vagy a legismertebb?
Abszolút, de az ottani ismertségem húzza maga után a szlovákiait is. Egyrészt mert a cseh filmek nagy hányada átmegy a szlovák piacra is, másrészt figyelnek is rám, hiszen ott születtem és ott jártam főiskolára.

Azért mentél ki egy hónapos intenzív angolkurzusra San Franciscóba, mert ki szeretnéd próbálni magad Amerikában is?
Nagyon szégyelltem, hogy nem beszélek angolul, mert ez ma már kifejezetten kínosnak számít. Nem egy amerikai karrier lebeg a szemem előtt, inkább az tenne boldoggá, ha Európában tudnék színészként jönni-menni. A határok kinyíltak, többé nincs olyan, hogy valakinek csak a saját országában lehet karrierje. És amilyen az élet, a napokban tudtam meg, hogy főszerepet kaptam egy lengyel filmben, ahol németül fogok beszélni, illetve egy osztrák filmszerep is beesett. Újabb két ország.

Más csehül nézni a Tűz van, babám!-at vagy a Sörgyári capricciót, mint magyarul?
A csehekből a humor természetes módon árad, a szinkron pedig ezt óhatatlanul erőltetettebbé teszi, mert megtöri. Annyira övék ez a fajta humor, hogy más lesz a film atmoszférája is egy idegen nyelven. Egyébként sokáig azt gondoltam magamról, hogy a nagy, magyar mélységemmel én csak drámákban és tragédiákban fogok játszani. Később rájöttem, hogy ki kell próbálnom magam komédiákban is, mert nem halhatok meg úgy, hogy nem feszegettem a határaimat. De nagyon féltem tőle, hogy ez a műfaj ott van-e bennem. Sokat jelentett, amikor Gárdos Péter egy meghallgatáson azt mondta: “Te bohóc vagy!” Fontosak az ilyen mondatok.

Hogy élted meg, amikor azért tettek ki egy filmből, mert túl szép voltál a szerephez?
Akkor már annyi mindenen keresztülmentem azon a forgatáson, hogy ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. Mindenesetre vicces, hogy ő választott ki a szerepre, és nem voltam szebb ott, mint akkor, amikor kiválasztott.

Ezek után már meg sem lepett, amikor kikerültél ugyan a filmből, de a meztelen jelenetedet benne hagyták?
Azt igazi hátba szúrásnak éreztem, és próbáltam is ellene tenni, de csak annyit tudtam végül elérni, hogy nincs ott a nevem a stáblistán.

Megbántad, hogy belementél?
Ebben a szakmában fel kell készülni mindenre. Ráadásul olyan világot élünk, hogy bárki fogja magát, kifotózza vagy kivágja az erotikus jeleneteket a filmjeidből, és felteszi őket az internetre.

De te mit kezdesz egy “Kerekes Vica hat erotikus jelenete” című összeállítással?
Mit tudok kezdeni vele? Semmit. Azt tudom mondani, hogy ha valaki ezek alapján azt hiszi, hogy én szexfilmekben játszom, az őt minősíti, nem engem. Amikor ezt a szakmát választottam, hoztam egy döntést. Színészként én a testemmel is dolgozom, adom hozzá a testem és a lelkem, ez hozzátartozik a színészethez. Korábban abban hittem, hogy ezt senki nem fogja kihasználni és ellenem fordítani, ezért most megtört valami bennem.

A külsőd harmonizál azzal, amilyennek belül érzed magad? Csehországban szexszimbólumnak számítasz, miközben ha egyszer megfilmesítenék a Rumcájszt, szerintem nagy esélyed lenne Manka szerepére.
A csehek mindig ledöbbennek, amikor kiderül, valójában milyen visszafogott vagyok. A mindennapjaimban én például soha nem öltözöm kihívóan. Nem veszek fel miniszoknyát vagy szűk ruhát. Hogy milyen vagyok alapvetően? Természetes és vagány, azt hiszem. És szívem szerint az erdő közepén élnék egy kis házikóban.

Vagyis tényleg Manka vagy.
Ne is mondd. Már álmodtam olyat, hogy eljött értem az erdészem, és elvitt magával a csónakjában.

Nagy szakálla volt?
Az volt. Várok rá, és nem adom fel.

De neked már volt egy Rumcájszod.
Volt.

Magyar volt vagy cseh?
Cseh.

Gyerekkorodban bántottak a szeplőid és a vörös hajad miatt?
Hogyne bántottak volna, de nekem hál’ istennek olyan egészséges volt a gyerekkorom, hogy ezen túl tudtam magam tenni. Ezt az állapotot igyekszem most is felidézni, amikor bántanak a cikkek vagy hozzászólások.

Azt mondod, már gyerekként is tudtad, nincs igazuk azoknak, akik bántanak?
A szeplőimtől nagyon meg akartam szabadulni. Anyukám olyan édes volt, azt hazudta, gyerekként ő is tiszta szeplős volt, csak azért, hogy megnyugodjak. Vagy azt mondta, a körömvirágból készített pakolástól el fognak múlni. Utána mentem megmutatni a szomszéd lányoknak, hogy halványabbak lettek-e, ők meg nem értették, miről beszélek. Arra is emlékszem, amikor kezdtem nővé érni, ha szembejött velem egy férfi, mindig lesütöttem a szemem. Azt gondoltam, csak a szeplőimet látja, és azok eltakarják az igazi valómat. Ma meg azt mondom, hála a jó égnek, hogy vannak. Biztos vagyok benne, hogy a sikereim egy részét nekik is köszönhetem.

Fontosabb számodra, hogy Magyarországon sikeres légy, mint hogy Csehországban vagy Szlovákiában?
Már régen feltűnt nekem, hogy amikor magyarul játszom, olyankor jobban izgulok. De miért? Miért gondolom, hogy ilyenkor nagyobb a tét?

Talán mert azt hiszed, be kell bizonyítanod, hogy igazi magyar vagy?
Ugye ez lehet mögötte? Másra sem vágyom, mint hogy végre itt is beinduljon igazán a filmgyártás, mert nagy szükség lenne rá, hogy a magyarok ismét hinni és bízni kezdjenek a magyar filmekben.

A rendőrtisztire miért jelentkeztél?
A vagányság mindig is bennem volt, kiskoromban imádtam fára mászni, és folyton koszos voltam. Szerettem próbára tenni magamat fizikailag. A Tátrában nevelkedtem, ahol nem volt meleg víz, és vízért is a kútra kellett járni. El nem tudom mondani, mekkora élmény, amikor szabadon lehetsz koszos, és reggel a pataknál mosol fogat. A nyomozó pedig vagány szakmának tűnt, apukámmal szívesen jártam lőgyakorlatokra. A harmadik körig jutottam a nyomozótiszti főiskola felvételijén.

Ha visszautasítasz egy filmes felkérést, milyen meggondolásból teszed?
Éppen most mondtam le egy filmet, amivel az volt a bajom, hogy túlságosan a felhők között járt, és túlságosan meg akarta váltani a világot.

Jiři Menzel azt írja a könyvében, hogy “minél nagyobb művészet, annál nagyobb unalom”.
A Sörgyári capricciót és általában a cseh komédiákat azért imádom, mert nem szakadnak el a földtől. Úgy szórakoztatnak, hogy közben a mélységük is megvan. A természetes létet keverik az egzisztenciális és a spirituális dimenziókkal. Minden bennük van. Fontos, hogy megtanuljak nemet mondani olyankor, amikor úgy érzem, valaki rám akar erőltetni olyasmit, amivel nem tudok azonosulni. Korábban attól féltem, ha nemet mondok, nem hívnak többet.

Pedig valószínű, hogy annál inkább jönnek. Mint a férfiak.
Ezt is milyen nehezen hiszi el az ember! Hogy sokkal kedvesebbek, sokkal inkább úriemberként viselkednek, és sokkal ragaszkodóbbak lesznek, ha az ember nemet mond nekik, amikor úgy érzi. A férfiak mára nagyon ellustultak, de egy “nem” felébreszti bennük a vadászt. Én egyébként nem vagyok nagy barátja az emancipációnak. Azt mondom, nem a férfiakat kell szapulni, hanem inkább nőként kell viselkedni.

Abban mindenképpen emancipált vagy, hogy fiatalon lett belőled elvált nő.
De nem azért váltunk el, mert emancipált akartam lenni. Csodálatos hét évet töltöttünk együtt a volt férjemmel, a mai napig a legjobb kapcsolatban vagyunk.

Mi ment félre?
Be kellett látnunk, hogy más az utunk. Mellette azért kezdtem a fotózás felé kanyarodni, mert ez volt a foglalkozása, amiben ő tökéletesen látta a maga útját. Én meg úgy voltam vele, milyen jó, mert ha nem jön be a színészet, bármikor átevezhetek oda, amiben a férjem erős és tehetséges. De közben végig ott motoszkált bennem, hogy ennél én többre vagyok hivatott. És óriási szeretet kellett hozzá, hogy a legmagasabb hőfokon tudjuk elengedni egymást.

Ki mondta ki, hogy vége?
Ő engedett el engem, ő mondta ki először. Mert rájött arra, amikor elkezdtem az ő útját segíteni, hogy neki fontos, hogy a nő szó szerint mellette álljon. Amivel semmi gond nincs. Csak rájöttünk arra, hogy boldogabbak leszünk, ha mindketten merjük úgy élni az életünket, ahogy belül érezzük. Ennyi. Ami azt illeti, még soha korábban nem éreztem az életemet annyira értelmetlennek, mint azon a napon, amikor meghoztuk ezt a döntést. De megtanultam, hogy ha igazán szeretek valakit, akkor el kell tudnom engedni őt. És bármit tesz, nem tudok rá haragudni soha. Aki nem tudja elengedni a másikat, az nem is szerette őt igazán soha.