Össznépi Ki mit tud?
Tudjuk, hogy az iskolák sem korlátlan összegből gazdálkodnak. Azt is tudjuk, hogy ettől függetlenül működhetnek jól az intézmények, folyhat bennük kiváló munka. És persze a pénztelenség nem minden egyes iskolára vonatkozik, de a többség ezzel bajlódik. Az év eleje a szülőknek is nagy kiadással jár, de kellemetlen helyzetben vannak azok az osztályfőnökök, iskolaigazgatók is, akiknek már az első szülői értekezleten a kezüket kell tördelniük, hogy némi alamizsnát kérjenek a szülőktől, ilyen-olyan hozzájárulás címén.
Az talán még belefér, hogy az óvodai beiratkozáson finoman megkérdezik a szülőket, mihez értenek, és mivel tudnak hozzájárulni az óvoda működéséhez. Ki tud majd fénymásolni, ki tudja az ovi honlapját megcsinálni, ki asztalos, ki festő? És a többi. Mert odajár a gyerek, vagy oda fog járni, és természetes, hogy szeretnénk, ha neki jobb lenne. Ha szép lenne a fal, ha flottul menne a kommunikáció a szülők között, ha lennének polcok meg asztalok. De azért van egy határ.
Összedobták a padok árát
“Év végén egy kör-email jött a szülői munkaközösség vezetőitől, amiben leírták, hogy az osztálytermet kéne kifesteni a nyáron. Ment az időpont-egyeztetés a szülők és az osztályfőnök között, ki mikor ér rá. Alapvetően azt gondolom, ha megtehetjük, tegyük meg, hogy a gyerekeink igényes környezetbe járjanak, bár ez mégis olyan kicsit, mint a hálapénz: az önkormányzat nem fizet, mert nem tud, és mert tudják, hogy a szülők úgyis megoldják, mert nekik nem mindegy. Azaz: egy rossz rendszert tartunk fenn” – mondja egy első kerületi szülő.
De ott az osztálypénz kérdése is. Teljesen törvénytelen, senkit nem kötelezhetnek arra, hogy minden hónapban 500-1000 forintot fizessen, mégis, aki megteheti, biztosan meg is teszi. Ki akarná ugyanis, hogy a gyereke lepusztult falak közé járjon nap mint nap? Hogy ne legyen kép a falon, polc a könyveknek, színes papír, netán szőnyeg, vagy törött legyen a pad? Apropó: pad. Úgy tudjuk, hogy van olyan budai iskola, ahol a szülők több százezer forintot dobtak össze arra, hogy a régi, kopott darabokat újakra cseréljék. Az iskolának volt ugyan valamennyi kerete erre, de az nem fedezte az összes kiadást. A szülők pedig csak annyit akartak, hogy ne ingerszegény, “régies” környezetben töltsenek a gyerekek napi 8-10 órát. Szóval az osztálypénzt sok mindenre lehet fordítani, kirándulásra, dekorációra, Mikulás-csomagra, húsvéti tojásra. De padokra?! Úgy látszik, ez is csak megegyezés kérdése.
Évi 27 500 “csoportpénz”
“Az oviban a tisztasági csomaggal, gyümölcsnappal és ebédbefizetéssel együtt minden hónapban otthagyok 15 ezer forintot. Ott is szednek csoportpénzt, miközben a nagyobbik gyereknél is van osztálypénz, ezer forint, havonta. Tavaly kerítést festettünk, idén nyáron társasjátékokra dobtunk össze” – meséli egy anyuka, akinek lánya az ötödik kerületbe jár. Ő azt mondja, csak tavaly 27 500 forintot adott be, ami 28 gyereknél éves szinten számolva már elég szép összeg. A legtöbb helyen persze lelkiismeretesen dokumentálják, “fillérre” lebontva, mire mennyit költenek, így akit érdekel, visszanézheti az éves elszámolót.
Bár az intézményfenntartónak, legyen az a Klebersberg Intézményfenntartó Központ, bármelyik önkormányzat, egyház vagy alapítvány, elvileg kell legyen elkülönített büdzséje az iskolák úgynevezett dologi kiadásaira, a gyakorlatban úgy tűnik, mintha ez mégsem működne (vagy pont nem a mi kerületünkben?). Összegszerűen nehéz is határt húzni: van, akinek a havi ezer forint pluszkiadás is megterhelő, másoknak nem okoz különösebb gondot összedobni harmincezer forintot egy padsorra. De talán nem is csak az összegről van szó. Más a hozzájárulás, amivel a gyerekemnek teszek jót, és más az, amikor valaki helyett kell megoldanom dolgokat.
