Varró Dani: Misi ravasz

Talált is az asztalon egy kiürült narancsleves palackot, a földön pedig egy kis, zöld gyerektányért, amit Jancsi dobott le az etetőszékből az imént. Misi magához vette ezeket. Lecsavarta a palackról a kupakot, és áttöltötte bele a fél pohár vizét (alig ment mellé). Aztán visszacsavarta a kupakot, de csak félig! Maga elé tette Jancsi tányérkáját, és a félig becsavart kupakú narancsleves palackot lefelé fordítva átcsöpögtette bele a vizet.
– Ilyen ravasz vagyok! – nevetgélt elégedetten. Misi nagyon ravasz. Például, amikor sakkozunk (Misi nagyon szeret sakkozni), rafináltan ötleteket ad, hogy hova lépjek.
– Lépj ide a lóval! – javasolja. – Nem lépek oda, mert akkor leütöd – mondom.
– De nem fogom leütni! – ravaszkodik Misi.

Aztán ha odalépek, leüti mégis. Misi nagyon cseles. Egyik reggel például megkaparintott egy csokis müzliszeletet, és majszolgatni kezdte. Jancsi is nagyon szerette volna megkóstolni, amit a maga kétéves módján toporgással, ácsingózással és “koki! koki!” felkiáltással jelzett (ami azt jelenti “csoki! csoki!”). De Misi kérlelhetetlenül betuszkolta az egészet a szájába, bele se fért teljesen, egy csücsök müzliszelet a szájából kilógott, úgy intett nemet a fejével. Jancsi keserves sírásra fakadt.
– Sajnálom, Jancsi – mondta Misi, miután lenyelte a falatot. – Ha azt mondtad volna, “kérem szépen”, akkor az egészet odaadtam volna.
Abból is látszik, hogy Misi milyen ravasz, hogy őt magát nagyon nehéz ravaszkodással tőrbe csalni. Átlát a szitán. Nemrég például autóval mentünk valahova, és nagyon esett az eső, Misi mégis lehúzta hátul az ablakot. Megkértük, hogy húzza fel, de rendetlenkedős hangulatban volt, nem hallgatott a szép szóra. Mentőötletként eszünkbe jutott az a régi, jól bevált trükk, hogy pont az ellenkezőjét kérjük Misitől annak, amit szeretnénk, ha megcsinálna.
– Húzd le teljesen az ablakot! – mondtuk neki.
– Miért? – jött zavarba egy pillanatra Misi.
– Hát hogy megázzál, hogy jó vizes legyél.
– Jó! – mondta Misi, és lehúzta teljesen az ablakot nevetve. – Amikor rosszaságot kértek, azt mindig megcsinálom! Én ilyen rendes vagyok.

Meglepett, hogy Misi a randalírozás kellős közepén is ilyen éleslátásról tett tanúbizonyságot. De a legravaszabb mégis akkor volt, amikor egyszer kitiltottam a dolgozószobámból. Gyanútlanul ültem a gépnél, mikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Misi egy szép régi verseskötet lapjait tépkedi. Dühbe gurultam, és kiparancsoltam a szobából.
– Nem jöhetsz be! – mondtam, és levettem a kilincset (mert kulcs nincs a szobámhoz, de a kilincs szerencsére lejár), hogy ne lehessen kívülről benyitni. Misi szomorúan tudomásul vette ezt, és elkullogott. De nem telt el két perc, és kopogtak az ajtón.
– Ki az? – szóltam ki.
– Anyu – mondta Misi ravaszul.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Váczi Eszter: Nem kenyerem a primadonnás viselkedés Harsányi Levente: “Kutyák nélkül lehet élni, de minek.” Egy kórházpedagógus mindennapjai Coco Chanel & Párizs Varró Dani: Misi ravasz Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!