Jó reggelt, Vááááác! – Indul a börtönrádió

Miért pont Vácott? – teszem fel a kérdést a BVOP (Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága) sajtófőnökének, Szalai Tímea őrnagynak. Többek között azért, mert itt már eddig is működött egy médiaszakkör – hangzik a válasz. “Ebben és a rádió-projektben is kizárólag olyan elítéltek vehetnek részt, akik dolgoznak, »szabálykövető magatartásúak«, és akikből a többi rab számára példakép lehet – magyarázza az őrnagy. – Azok, akik gyerekek ellen elkövetett vagy szemérem elleni bűncselekmény miatt kerültek ide, nem jelentkezhettek. Három hónapja folyik a lázas készülődés, hetente két foglalkozással. Mindebben a börtön dolgozói is rengeteget segítenek (valamikor a szabadidejük terhére), de magát a szakmai irányítást átengedtük a civileknek. A tartalmat tekintve egyetlen fontos kikötést tettünk: a műsorban nem hangozhat el áldozatokat sértő tartalom, és nem lehet senkit megkülönböztetni nemre, korra való tekintettel vagy vallási alapon. A rádiót mindenki hallgathatja majd. A műsorok időtartama eleinte napi két óra lesz, jellemzően a hajnali órákban, mivel utána a többség dolgozni megy.”

Szalai Tímea szerint általános tapasztalat, hogy a közös tevékenységeknek csupa pozitív hatásuk van. “Mindegy, hogy ez zenélést, képzőművészetet vagy drámaszakkört jelent, az önkifejezés csak a javát szolgálja minden elítéltnek. Ez a célja a börtönrádió-projektnek is: megtanítani a küzdést pozitív célokért, közben közösséget formálni. Mindez persze észrevétlenül növeli a felelősségtudatot is.”

Fotók: Rozgonyi Zoltán

Rovatok, műsorok, riportok

“Tartalmi kérdésekbe mi sem igen szólunk bele – veszi át a szót a kezdeményezést elindító Adj Hangot Egyesület munkatársa, Hajdú Judit klinikai szakpszichológus. – A szerkesztőségi játszmákat az elítélteknek maguknak kell átvészelniük, nekik kell eljutniuk odáig, hogy vitás kérdésekben konszenzus szülessen. Eleinte mindent tőlünk, pszichológusoktól, orvosoktól, nevelőktől akartak megtudni. Lassan aztán rájöttek, hogy ők is sok mindenhez értenek, vagy ha ők nem, akkor valamelyik társuk biztosan. Elsőként a Kapcsolattartás rovatról született döntés; mi más lenne egy börtönben a legfőbb probléma? Ez biztosan elindul októberben, váltásban az Emberek és Sorsokkal. Mindkét rovat műsoraiban sok lesz a beszélgetés és a zene. Természetesen a történeteket és a szereplőket is maguk az elítéltek adják. »Ha már én rab lettem, legalább a feleségem ne legyen az!« – fogalmazta meg az egyik rádiós fogvatartott. – Ehhez hasonló üzenetek is elhangzanak majd a műsorokban.”

Hajdú Judit szerint szintén magától értetődő volt, hogy lesz Életmód rovat, azon belül adott a téma: a tetoválás, mert ebben a szubkultúrában ez nagyon gyakori. “Meglepő érzékenységgel nyúlnak ehhez is, szóba kerül az ókori testfestés csakúgy, mint az egészségügyi vonatkozások, a divat és a mai szimbólumok egyes jelentései. Ugyanebben a rovatban esik majd szó az influenzáról, a higiéniáról is, mert egymásnak sokkal könnyebben elhisznek mindent, mint bárki másnak. Azért is jó, hogy mindent az elítéltek csinálnak, mert ők a kényes kérdéseket könnyebben felteszik egymásnak, akár provokatívan is.”

A gyúrósok mint fő célcsoport

A cellákban a testi és a lelki egészség megőrzésének legelérhetőbb formája a “gyúrás”, amihez a rádióban zenei mixek hangzanak majd el. A fő koncepció két zeneszám között az információátadás: Mit jelent a túl kemény edzés? Mit lehet tenni hátfájás ellen? Sok-sok hasznos információ, köztük rengeteg olyan is, ami nem csak a “gyúrósokat” érinti. “Melyik körlet mehet ki először a boltba? Mi lesz az ebéd? Később nyit-e a bolt aznap? Ezeket megtudni komoly feszültségcsökkentést jelent” – magyarázza tovább Hajdú Judit.

Képes vagyok rá

Azzal kapcsolatban, hogy mi a jelentősége a projektnek, a pszichológus egyértelműen fogalmaz. “A börtönökben sok olyan ember van, aki még sosem lehetett büszke magára. Annak az érzése, hogy »tudok olyat mondani, ami a rádióba mehet«, és hogy »képes vagyok összerakni egy műsort, megtanulni a szerkesztést, a vágást«, önbizalmat ad, ami az újrakezdéshez elengedhetetlen.” Ha sikeres lesz a projekt (és miért is ne lenne az, elnézve a komoly előkészületeket), az alapítvány munkatársai azt szeretnék, ha a következő munkaállomás Eger lenne, mert “nagyon fontos a női hang”. Ezt követhetné a tököli fiatalkorúak börtöne. Így összesen három intézetben születnének műsorok, amiket aztán mindenhol hallgathatnának, immár megnövekedett műsoridővel.

“Minek nekik rádió?”

Ahogy a szakembereket hallgatom, muszáj szóba hoznom az előítéleteket. Mit válaszolnak azoknak, akik szerint a raboknak mindez felesleges felhajtás? “Lehet ehhez indulatosan hozzáállni, azt gondolni, hogy az elítéltek maguknak keresték a bajt, és nem érdemelnek meg ilyen lehetőségeket – mondja erre Hajdú Judit. – De ilyenkor jusson eszünkbe, hogy ezek az emberek egyszer kijönnek a börtönből, és nem mindegy, hogy akkor milyen mentális állapotban lesznek. Jelenleg sokszor rosszabb helyzetben vannak, mint amikor bementek, hiszen nincs lakásuk, pénzük, munkahelyük, legtöbbször a családjuk is elhagyja őket. Ha ezen a reménytelen helyzeten mindössze annyit tudtunk javítani a projekttel, hogy »valakinek« érzik magukat, mert hasznosak voltak a közösségük számára, máris egy nagyot léptünk a visszailleszkedés felé.”