A minap belefutottunk egy cikkbe a New York Times oldalán, ami arról szólt, hogy a Szilicíum-völgy IT-óriásainak (Google, Apple, Yahoo, Hewlett-Packard) alkalmazottai a “minél később, annál jobb” elv alapján késleltették a gyermekeik informatikai oktatását. Meglepődtünk. Nálunk mintha az egész társadalomban a “minél hamarabb, annál jobb” elv lenne érvényben. A pszichológusok véleménye megoszlik ezen a téren; sokan állítják, hogy az informatikai eszközök rendszeres használata árt az olvasás-írás-számolási készség, valamint a kritikai gondolkodás fejlődésének. Lássuk, mit mondanak a hazai IT-vezetők!
Halácsy Péter (társalapító, műszaki igazgató, Prezi.com Kft.) (gyerekek: 1,5 éves kislány és 4 éves kisfiú) “Tapasztalják meg, hogy mindent meg lehet tanulni!”
“Az én nagyobbik gyerekem még csak óvodás, de már most állandóan a keze ügyében van az iPad vagy a laptop. Szoktunk appokat együtt letölteni: én az interaktív játékokat szeretem, amikben van valami kihívás, gyakorolni való. Szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerekek a tanulás élményét szeressék meg. Tapasztalják meg, hogy mindent meg tudnak tanulni. Erre például nagyon jó az informatika, mert az éppen így működik.
Találkozol egy problémával, megpróbálod megoldani. Ha nem megy, akkor új utakat keresel a megoldásra, és addig próbálkozol, amíg nem sikerül. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a gyermekem elhiggye magáról, hogy gyakorlással bármit el tud sajátítani. Keresse mindig az újabb kihívásokat, és fejlessze önmagát. Ehhez az informatika jó eszköz, azon belül a programozás (interaktivitás alkotása) a legfontosabb.
Ha a gyermekemmel együtt ki tudunk fejleszteni egy játékprogramot (és ez 6 éves korban már simán elképzelhető), és azzal tudunk játszani, akkor ez szerintem pont annyira izgalmas, mint a kézműves foglalkozások, vagy új biciklis trükkök megtanulása. Mindenre van “jó” meg “nem jó” oktatás, ez pontosan így van az informatikával is. Ha az életkornak megfelelő, játékos, ha motivál és követi a gyerek érdeklődését, akkor csak hasznos lehet.”
Sipőcz Csaba (fejlesztési igazgató, Ustream) (gyerekek: 1,5 és 3,5 kisfiú) “A gyerekek el tudják dönteni azt, hogy mi érdekli őket!”
“Készségfejlesztésnél két dolgot nem szabad: tiltani és elvárni (vagy erőltetni). Valóban sok szülő esik abba a hibába, hogy irreális elvárásokat támaszt a gyermeke és az oktatási intézmények felé. Óvodában kezdődő nyelvoktatás, tánc, küzdősportok, kis iskolában számítástechnikai ismeretek – nagyon hosszú ez a sor.
Borzasztóan korlátolt dolognak tartom, hogy el akarjuk dönteni a gyermekeink helyett, hogy mi érdekli őket. Mintha nem bíznánk bennük, illetve attól félnénk, hogy lemaradnak valamiről. Természetesen megismertethetünk velük új dolgokat, de ezt a szerepet fokozatosan átveszi tőlünk a környezetük és a közösség, amiben élnek, és ami egyre bővül. Szülőként az a dolgunk, hogy segítsük, támogassuk őket és figyeljünk arra, hogy ez biztonságosan történjen. Pontosan úgy, ahogy járni is tanítjuk őket – addig, amíg nem tudják biztonságosan végezni, ott állunk mögöttük, hajlongunk, fogjuk a kezüket.
Az én nagyobbik fiam három és fél éves. Kétévesen megtanulta az ábécét, ismeri a betűket és a számokat, szívesen gépel a laptopomon egyszerű szavakat, és ebben örömét leli. Soha nem vártuk el tőle, hogy ezeket a dolgokat tudja, vagy gyakorolja, ő akarta megtanulni, viszont a sikereit megünnepeljük. Ilyenkor az ölemben ül, én pedig figyelem, hogy mi történik vele, nem lesz-e rendkívül dühös vagy frusztrált. Előfordul, hogy “bele kell nyúlni” a szituációba, ilyenkor azt mondom neki, hogy most játsszunk valami mást.
Eltiltani őket ezektől a dolgoktól semmi értelme; a gyermekeinket erre a világra kell nevelni, sőt még inkább egy olyan világra, amely majd tíz-húsz év múlva várja őket. Ha a fiamat az érdeklődése még inkább a számítástechnika világába viszi, akkor ez majd szempont lesz az iskola kiválasztásánál. Ha viszont a találkozás csak tinédzserkorában történik meg, akkor sem maradt le semmiről. Biztosan állíthatom, hogy ezek az ismeretek pár év alatt magas szinten elsajátíthatók, ha valakit igazán érdekel és megvannak hozzá a kognitív képességei.”
Gergácz Lili (HR-vezető, Kürt Zrt.) (gyerekek: 3 és 10 éves kisfiú) “Van, akit az informatika világa hidegen hagy!”
“A számítástechnikai ismeretek oktatását a mai világban kiemelten fontosnak tartom. Ugyanakkor a gyermek érdeklődése is ugyanilyen fontos, mert bár az én tízéves fiamnak van a témához affinitása, van olyan gyermek, akit az informatika világa egyszerűen hidegen hagy. Valamennyi ismeretre és eszköztárra az élete során mindenkinek szüksége lesz, különösen, ha figyelembe vesszük az információs társadalom rohamos fejlődését (és a legtöbb gyereket azért vonzzák a különböző számítástechnikai és infokommunikációs eszközök).
Ha az oktatásnak része az eszközökkel való bánásmód és helyes kultúra kialakítása is (például mennyi időt töltsön vele, mire használja és mire ne), akkor az idevágó kompetenciák, ismeretek és a felelősségérzet a megfelelő irányba fog épülni. Így egy informatikát tanuló gyermek az oktatás révén ideális esetben az alsó tagozat végére jártasságot szerez egyszerű programok kezelésében, a számítógépet gyakorlottan használja, és a segítségével időnként barátságokat is köt.
Persze a gyerekeink biztonsága miatt muszáj figyelmeztetnünk őket a veszélyekre, ez elsősorban a szülők felelőssége. Ameddig a gyerekek felelősségérzete kialakulatlan, nem lenne szabad nekik “önállóan”, felügyelet nélkül ténykedniük. Ugyanakkor vannak már kisgyermekkorban is használható oktatóprogramok (például nyelvoktatás témában), melyek beiktatása a kis tanulók fejlesztésébe szerintem kiváló és megfelelő alternatíva lehet, segíthet abban is, hogy például a közösségi oldalakról eltereljük az érdeklődésüket.”
