Miért nem fogadják el az ezresemet, ha semmi baja?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én bizonyos, bevásárláskor előforduló bosszantó helyzetekre különösen érzékeny vagyok. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy magam is kereskedőcsaládból származom, és elég sokat álltam már a pult mindkét oldalán, így nem csak vásárlói szemszögből nézek ezekre a szituációkra.

Nagyon zavar például, amikor az eladó udvariatlan, nem köszön, pofákat vág, vagy érzem rajta, hogy puszta kekeckedésből tesz vagy nem tesz valamit. A legfrissebb ilyen élmény szombat éjszaka ért. Éjfél körül tartottunk hazafelé a párommal, és nagyon megszomjaztam. Beugrottam a közeli benzinkútra egy palack ásványvízért, majd amikor a kasszához lépve egy ezerforintost nyújtottam a pénztárosnak, legnagyobb döbbenetemre így szólt:

Sajnálom, de ezzel a bankjeggyel itt nem fizethetsz.

Először azt hittem, figyelmetlen voltam, és olyan ezres került hozzám, amelyről hiányzik a hologramos fémcsík. Ezt a típust már évekkel ezelőtt kivonták a forgalomból, és bár általában résen vagyok, volt már, hogy mégis sikerült belefutnom. Postán, bankban az ilyet 2027-ig ingyen és bérmentve beváltják.

Ezúttal viszont nem hiányzott semmilyen biztonsági elem a pénzről, nem volt megragasztva, nem hiányzott belőle egy minimális darab sem, az eladó mégsem akarta elfogadni. Arra hivatkozott, hogy az “túlságosan használt”. Pedig semmivel sem volt szutykosabb vagy gyűröttebb, mint a forgalomban pörgő társai. Egy egészen minimális szakadás látszott rajta, de az is alig.

A nyúzott ezres

Mivel az eladó tántoríthatatlan volt, én meg túl fáradt ahhoz, hogy balhézzak, és volt nálam másik pénz, egy kétezressel rövidre zártam a dolgot. De a szerkesztőségben többen mesélték, hogy rendszeresen szembesülnek hasonló elutasítással, ami érzésük szerint ráadásul alaptalan, ezért most és mindörökké tisztázzuk, mi a helyzet a nyúzott pénzekkel.

Kinek volt igaza?

A szabály az, hogy a nehezen felismerhető, hiányos vagy sérült forint bankjegyet és érmét fizetésnél senkinek sem kötelező elfogadnia.

Persze azon lehet vitatkozni, hogy mi számít sérültnek vagy nehezen felismerhetőnek.

Mi számít hibának?

Hiányos egy bankjegy akkor, ha látható lyuk van rajta, vagy legalább 3 milliméteres darab hiányzik belőle.

Sérültnek akkor nevezzük, ha állapota valamilyen fizikai, kémiai vagy biológiai hatás nyomán megváltozott. Magyarul elszakadt, kimosták vagy például festékkel szennyezett, a szerkesztőségben a fröcskölő kávégép festette félbarnára a nagy munkával összegyűjtött ezrest a kávépénzből.

A fő szabály az, hogy a hiányos bankjegy abban az esetben váltható át, ha több mint fele megvan. Ha ennél csonkább a pénz, akkor az MNB bevonja, majd 30 nap után megsemmisíti.

A bankok és a postahivatalok azonban kötelesek az ilyen pénzt is beváltani. Ezt csak akkor tagadhatják meg, ha gyanús, hogy a pénz hamis, nem állapítható meg egyértelműen a névértéke, vagy szándékosan csonkították meg.

Mi a helyzet a forgalomból kivont bankjegyekkel?

A forgalomból kivont pénzekről is érdemes szót ejteni, hiszen itt-ott belebotlik az ember ilyenekbe. Azt érdemes tudni, hogy az MNB a bevonástól számított 20 éven át névértéken beváltja ezeket lakossági pénztárában. A még átváltható régi pénzek listája fotókkal együtt itt található. 

Akkor most mégis a pénztárosnak volt igaza?

Visszatérve a saját példámra: a pénztáros viselkedése teljesen védhető, ha az érvényes szabályokat vesszük figyelembe. Valószínűleg azonban mégsem volt olyan rossz állapotú vagy felismerhetetlen az inkriminált ezerforintos, hiszen azóta máshol zokszó nélkül elfogadták.

De persze rossz napja mindenkinek lehet.