K. N.-t azért feddte meg a főnöke, mert amikor a bárpultos volt, nem gombolta ki eléggé a blúzát ahhoz, hogy az iddogálók kedvükre bámulhassák alig takart mellét. Ó, azt gyorsan megszokta, hogy elengedje a füle mögött a beszólásokat, hogy mi mindent csinálnának vele – amilyen részegre itták magukat a vendégek, valószínűleg semmit.
Most egy felmérés is bebizonyította, ami már régen tapasztalható volt: a vendéglátásban dolgozó amerikai nők 80 százalékát zaklatják a vendégek. A kétharmaduknak egyértelmű célzásokat tesznek, több mint felükre félreérthetetlenül nézett vagy mutogatott a vendég, 40 százalékuktól randit akartak kicsikarni, több mint egyharmadukat pedig megcsipkedték vagy taperolták. Ha ez nem lenne elég, a főnökök és a kollégák sem fogják vissza magukat: kétharmadukat a főnök, 80 százalékukat a munkatársak szemelték ki. Ahogyan a felmérés egyik alanya megjegyezte: a szexuális zaklatás “szinte elvárás. Van egy vicc a szakmában: ha nem zaklatnak, nem csinálod jól a dolgod”.
A Think Progress cikkében szereplő Tiffany Kirk pincérnő elmesélte, hogy a főnökök elvárják, hogy a pincérnők tartsák a súlyukat, és úgy nézzenek ki, mintha randira mennének. Vagyis viseljenek két melltartót, hordjanak rövidebb sortot és a lábuk legyen napbarnított és borotvált. Tiffanyt már fogdosták, kapott fenékre pacsit, egyszer még a kezét is megnyalták, és többször megesett, hogy hotelkulcsot adtak borravalóként: “mert ha egy bárban dolgozol, akkor már csak prostituált lehetsz.”
Bár maga Kirk is elismeri, hogy az, hogy gyakorlatilag áruba bocsátják a testüket, szinte már prostitúció. Az egyik oka annak, hogy ezt elviselik, tényleg a borravaló. Ha nem lennének kiszolgáltatottak, és több fizetést kapnának, nem tűrnék ezt a viselkedést. A főnöknek nem szólnak, hogy dobják ki a zaklatókat, mert akkor saját zsebükből húzzák ki a pénzt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férfiakat is éri zaklatás, csak sokkal kisebb arányban.
