Pszichológust hívnak
Tudjuk, hogy kényes téma a gyerekek zaklatása: az érintettek alig tudnak róla beszélni, sokszor csak évtizedekkel később képesek szembenézni azzal, ami történt, már ha egyáltalán. De mi van akkor, ha ez az erőszak az iskolában történik? Ha egy másik gyerek az agresszor? Amikor az érintett gyerekek nem beszélnek, a szülők tehetetlenek?
Az egyik budai iskolában hetek óta téma a szülők között az egyik kisgyerek viselkedése, aki gyakorlatilag uralma alatt tartja osztálytársait. Mivel az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, és a történetet egy érintett szülőtől tudjuk, nem nevezzük meg az iskolát. Annak ellenére sem, hogy az igazgatóhelyettes elismerte, tudomásuk van a problémáról és rendkívüli szülői értekezlet összehívását kezdeményezték. Emellett szakember segítségét is igénybe veszik, hogy minél hamarabb megoldódjon az ügy.
Van, aki vécére sem mer elmenni
“Egyik nap azzal jött haza a másodikos lányom az iskolából, hogy érintési tilalom van. Nem értettem, ez mit jelent. A közös szülői e-mail listán rögtön elindult a beszélgetés, és teljesen ledöbbentem, mert addig fogalmam sem volt róla, mi történik az osztályban. Valószínűleg azért is, mert lányos szülő vagyok, és szerencsére az én gyerekemet eddig békén hagyták” – mondja az egyik szülő.
Kiderült, hogy van egy fiú, aki nem egyszerűen agresszív, de előfordult, hogy tornaórán véresre verte az egyik társát. A verekedések hatására döntött úgy az osztályfőnök, hogy “érintési tilalmat” vezet be az osztályban, azaz nem lehet egymáshoz érni. De ami ennél is elgondolkodtatóbb: van olyan gyerek, aki nem mer az iskolában vécére menni, mert oda a fiúk csoportosan járnak, és senki sem tudja, mi történik. Van olyan gyerek is, aki iskolába sem mer menni. Az egyik család állítja: a fiukat a szóban forgó gyerek fogdosta, és többen látták, hogy fiúkkal csókolózott. Aki nem hódol be neki, azt megveri, aki a pártfogoltját bántja, azt szintén – derül ki a beszámolókból.
A fiú az egyik alkalommal papírból hajtogatott egy sótartót (tudjátok, ez a tipikus kiszámolós gyerekjáték), amire különböző intim testrészeket rajzolt fel. A játék az volt, hogy amire kijön, azt a testrészt kell egymáson megfogni. Többen pedig inkább behódolnak a gyereknek, mert nem szeretnének ujjat húzni vele.
Ha máshonnan nem, a Sipos-ügy óta biztosan tudjuk, hogy a gyerekek nehezen beszélnek az őket ért erőszakról. Ebben az esetben sem beszéltek a kisiskolások otthon arról, mi folyik az osztályban. Az viszont legalább biztató, hogy az iskola – úgy tűnik – nem akarja eltussolni a dolgot, és keresi a megoldást. Más kérdés, hogy mindez mennyi ideig tart, és hogy mi történik addig az osztályban.
