Szóval nem egy zsákba kötve töltöttem a hétvégét, sem az azt megelőző hetet, de nem jutott el se hozzám, sem még sok helyre a híre annak, hogy vasárnap a Roma Büszkeség Napja van a budapesti Kálvin téren.
Biztosan nem véletlenül. Pedig szép lett volna – különösen, hogy a Kálvintól nem messze volt a Rehab Critical Mass. Talán még azt is meglehetett volna szervezni, hogy aki akar, mindkét helyre elmehessen – ugyanis mindkét esemény 3 órakor kezdődött. Ráadásul a mondanivaló is ugyanaz: az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód mindenkit megillet.
Csak míg a Rehab Critical Mass szervezői elégedettek, nem tudom, hogy a Roma Pride Budapest szervezői is azok-e. Remélem, mert amit tesznek, az fontos, és szükség van rá. Utólag olvasom, hogy “a felvonulás és kulturális demonstráció része egy nemzetközi – Európa 15 országában megvalósuló – rendezvénysorozatnak. Az idei Roma Pride felhívja a figyelmet arra a méltatlan helyzetre is, hogy Csehországban, Lety településen az egykori cigány koncentrációs tábor helyén európai uniós forrásokkal megtámogatva ma disznófarm működik”. Miért nem ez folyt a csapból is múlt héten?
Talán majd jövőre.
