Tíz hónapos kisfiával jár külföldi konferenciákra a magyar klímakutató

A barátságos családi házat hatalmas fák övezik. Ez nem csak azért van így, mert természetszerető emberek laknak itt – tudatos klímavédelmi okai is vannak.

Délelőtt nagy a csend a házban. Csak a sok kisebb-nagyobb cipő és a játszószoba kincsei árulkodnak arról, hogy egyébként gyerekekkel teli a ház. A nappali falán, központi helyen egy elismerés 2007-ből. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) számára odaítélt Nobel-békedíj másolata. A munkának Diana is tevékeny részese volt mint a testület negyedik jelentésének vezető szerkesztője.

Első a család

A díj nagy büszkeség és nagy elismerés, de azóta sok minden történt – például megszülettek a ma már óvodás ikrek, és a most 10 hónapos Levente, a család legifjabb tagja, aki beszélgetésünk közben szilvát majszol nagy lelkesedéssel. Édesanyja most vele van otthon, épp ezért csak a legszükségesebb konferenciákat és előadásokat vállalja el. De Levi akkor is vele tart, hiszen édesanyja még szoptatja. Ha nem a tengerentúlra, hanem Európa valamelyik közeli városába hívják, akkor az ovis ikrek is mennek a mamával.

“A gyerekek az elsők, ők a legfontosabbak. Ha mellettük még valami sikerül, az már bónusz. Nyilván nem tudok mindenhol ott lenni, mert lehetetlen, de igyekszem – mondja Diana. – Most leginkább éjszaka dolgozom. Ma tudtam aludni is egy keveset, és hajnal egy és hat óra között dolgoztam is. Előző éjszaka viszont nem sikerült ágyba kerülnöm. Persze hosszú távon az éjszakázást azért már nem bírom olyan jól.”

Ha akad némi szabadidő is a rengeteg teendő mellett, akkor is legszívesebben a gyerekekkel csinálnak valami közös programot. Hobbijuk a tájfutás. A sportág Dianának gyerekkora óta nagy szerelme, és ma már a kicsik között is van, aki aktívan műveli.

A tudósoktól és a gyerekektől is lehet tanulni

A környezetvédelem magától értetődően jött az életébe, hiszen mindig is imádta a természetet. A nyolcvanas években azonban ezt még nem nagyon oktatták egyetemen, ezért csillagásznak tanult. “Aztán jött ’89, és amikor a nagy változások elkezdődtek, úgy éreztem, itt az idő, le kell jönni a csillagok közül a földre. Egy ösztöndíjnak köszönhetően elmentem Angliába tanulni, és ekkor váltottam elméleti asztrofizikáról környezetvédelemre.”

A klímakutatás később jött, egészen pontosan egy unalmas, teljesen másról szóló oxfordi konferencián, ahol – mint mondja – egyszer csak megvilágosodott. Ráébredt, hogy a klímaváltozással szeretne foglalkozni. Akkoriban azonban ez egyáltalán nem volt divatos dolog. Sok tudós, még a témavezetője is furcsán nézett rá, mikor ezzel állt elé. Később hosszú éveket töltött az USA-ban, ahol doktori iskolát végzett, és elindult szakmai karrierje is. Neki és férjének is jól fizető állása volt Kaliforniában, de az első gyermek érkezésekor mégis úgy döntöttek, hazajönnek, mert itthon szeretnének családot alapítani.

Azóta a Közép-Európai Egyetemen dolgozik, és az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének vezető tudományos munkatársa. Eddig három értékelő jelentés munkáját vezette. Fiatal nőként először nem volt könnyű érvényesülnie. “Mély víz volt, a csapatom ugyanis 50-60 év feletti férfiakból állt, elismert intézetek igazgatói hátterével és hatalmas egóval. Folyamatosan bizonyítani kellett, hogy egy fiatal nő is képes arra, amire egy férfi. Kihívás volt, de sokat tanultam belőle, ahogy a gyerekeimnek köszönhetően a diplomáciáról is tudok már egyet s mást.”

Papírtörlő és alufólia nélkül is lehet élni

Egy klímakutató persze otthon a hétköznapokban, háziasszonyként is környezettudatos. 

“A vízzel és az energiával spórolunk, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, nem autózunk feleslegesen, igyekszünk környezetbarát dolgokat venni. Összegyűjtjük az esővizet és a konyhában a nem vegyszeres, használt vizet, és ezzel locsoljuk a növényeket. Amit lehet, igyekszünk újra felhasználni, nem veszünk papírtörlőt, alufóliát, nejlonfóliát. A gyerekek szendvicseit például kiürült lisztes zacskóba csomagolom.” A házban nincs légkondi, a kert viszont tele van fákkal. Ennek köszönhetően nyáron 5-6 fokkal hűvösebb van, mint a városban. Ősszel és télen pedig, mikor lehullanak a levelek, besüt a nap a lakásba.

Diana a passzív házak elkötelezett híve, saját házuk felújításánál is fontos szempont volt az energiahatékonyság, nem utolsósorban azért is, mert – mint mondja – megfelelő szigeteléssel és nyílászárókkal a fűtésszámla akár 80-90 százalékkal is csökkenthető.

Garázsvásár és bolhapiac

Diana, ha csak teheti, használt dolgokat vásárol. Vallja, hogy a jó minőségű használt is lehet épp olyan jó, mint az új. A nappaliban a gyerekek kinőtt ruhái és cipői épp felcímkézett dobozokban várják, hogy hamarosan új gazdára találjanak. “Nyugat-Európában teljesen normális dolog a bolhapiac, ahol a mamák eladják a kinőtt ruhákat, megunt játékokat. De Beverly Hills legelegánsabb negyedeiben is van ilyen, ahol a gazdag háziasszonyok is szívesen válogatnak, és kifejezetten örülnek egy-egy ott talált kincsnek. Jó lenne, ha itthon is egyre természetesebb lenne, hogy bolhapiacra és garázsvásárra járunk.”

“Sok helyen már ciki a marhahús”

A környezettudatos életmód ma már Nyugat-Európa több országában is egyfajta trenddé kezd válni. “Sokat tanulhatnánk például Németországtól, Ausztriától, Dániától vagy Hollandiától, de például Angliában is már a legtöbb konferencián ciki marhahúst felszolgálni.”

“Ha marhahúst főzünk, az harmincszor több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint ha gombát vagy zöldséget. A szarvasmarha ugyanis, mivel kérődző állat, metánt bocsát ki, ami fokozza az üvegházhatást.” De főzés közben arra is érdemes figyelni, hogy amíg felforr a leves, tegyük rá a fedőt az edényre. Ha ugyanis fedő nélkül forralunk, az háromszor annyi energiát igényel, hiszen nemcsak a levest, de a levegőt  is melegítjük. Forrás után pedig fölösleges nagy gázon hagyni az ételt, hisz ilyenkor az már úgyis száz fokos, attól, hogy jobban bugyog, nem fog gyorsabban elkészülni.

Diana szerint kevesen vannak, akik a köz érdekében képesek saját egyéni érdekeiket feláldozni, épp ezért szerinte másképp kell a környezetvédelmet népszerűsíteni. Divattá kellene valahogy tenni. “Jó lenne, ha egyre nagyobb teret hódítana a biciklis közlekedés, ha nem az autó, hanem egy jó bicikli lenne a státuszszimbólum, ha felfedeznénk a helyi értékeket és termékeket, ha divat lenne bolhapiacra járni. Jó lenne, ha itthon is trendi lenne a környezettudatos életmód.”